„VÉGELÁTHATATLANUL LEHET VIZSGÁLNI az evangéliumokat, mint ahogy a mai biblikus teológia teszi... Ha nem a »lélek« szellemében folyik az evangéliumok vizsgálata, hanem a »betű« szellemében, azaz lélektelenül, akkor az valóban csak arra jó, hogy öljön, s nem arra, hogy éltessen” — Írja Buji Ferenc. Könyvében nem kevesebbre vállalkozott a szerző, mint hogy szigorúan a jézusi szellemiség talaján állva értelmezze az evangéliumnak számos olyan elemét, amely — napjaink kereszténységének nagymértékű modernizálódása folytán — nemcsak az egyszerű bibliaolvasó, hanem a teológia előtt is rendre homályban marad. Szeretné elmélyíteni a Szentírás és a keresztény élet ismeretét azok számára, akik életüket szellemi feladatként fogják fel, vagyis akikben még él valamelyes készség arra, hogy saját vallásgyakorlatukon is tudjanak változtatni. E kettő ugyanis a legszorosabban összefügg. Az evangélium felfogása szerint a vallás nem egy állapot, hanem egy olyan út, amelyen az embernek önmagát folytonosan legyőzve és meghaladva mind közelebb kell kerülnie Istenhez.
