Ebben a könyvben két nagyon érdekes részletre is felfigyelhetünk. Az egyik Hamvas Béla viszonya a nevetéshez, végső soron a humorhoz. A másik Hamvas Béla elképzelése a nőkről, és a nők lehetőségeiről és korlátairól.
Mi is az az indiszkréció?
„Indiszkrét a közönséges szóhasználat értelmében őnagysága, aki urának zsebébe nyúlkál, és az az úr, aki felesége retiküljében kotorász. Aki felbontja más levelét, aki belenyúl más szekrényébe és fiókjába. Indiszkrét a mélyen tisztelt szülő, aki pedagógiai szenvedélyében tizennégy éves lányának naplóját elolvassa.”
Nem más, mint a „tisztátalan életmohóság eredménye, amely mindenütt fülledt szenzációkat szimatol, a naplóban, a levélben, a zsebekben.” Ezért ma semmi sem jellemzőbb műfaj, mint a pletyka és az „elpletykásított sajtó”. Mindenkit lelepleznek és lelepleződik, mindenkiről és mindenről kiderül, hogy „nem nagy”. Ahogy Hamvas írja: „Mindenki egyszerre megnyugszik és örül, hogy az emberiségben nincs kivétel, a többi éppen olyan maszatos, mint ő.”
