Kérdése van? Hívjon minket! +36706001905

Sánta Őz, a sziú indián sámán

Amikor ott állunk földnagyanyánkon, imádkozva, szent pipánkat az ég felé emelve, szára hídként köti össze a földet a saját testünkön át az éggel, Vákhá Tágával, a nagyapa-szellemmel. A pipát szent vörös fűzfakéregdohánnyal tömtük meg, minden egyes morzsája a föld egy-egy élőlényét képviseli. A Nagy Szellem minden teremtménye, az egész világegyetem benne van a pipában. Az imádság pillanataiban mindannyian ott vagyunk benne.
Azt írjátok a pénzetekre: „Istenben bízunk”. Örülök, hogy a Nagy Szellemet kihagytátok az ügyből. A ti dolgotok, mire használjátok az Isteneteket. Megpróbáltam megvilágítani nektek, hogy a zöld békabőr olyasvalami, ami elválasztja egymástól a fehéreket és az indiánokat.
...Apám, mint sámán-palántát, a szárnyamra bocsátott. – Ide figyelj, ezeket a lovakat neked adom, azt csinálsz velük, amit akarsz. Ha úgy akarsz élni, mint a fehér emberek, eredj, végy magadnak egy kocsit, amíg aztán a nyakára nem hágsz a pénznek, és gyalogolhatsz megint. – Alighanem tudta, mit forgatok a fejemben.Nekiláttam, hogy eladjam a marhákat és vegyek egy Ford T-modellt, és vettem egy csomó rodeocuccot...
A zöld békabőr – én így hívom a papírdollárost. A legnagyobb különbség indiánok és fehérek között éppen abban rejlik, hogy mit látnak ebben a zöld papírdarabban. Nagyszüleim indián világban nőttek fel, amelyben nem volt pénz. Közvetlenül a Custer-csata előtt a fehér katonák zsoldot kaptak.
Sánta őz így emlékezik vissza: "Éveken át pejotista voltam, és rendszeresen jártam ülésekre, de nem adtam át magam teljesen a szernek. Mind behatóbban foglalkoztam ősi sziú hiedelmeinkkel, a szellemvilággal is; figyeltem a prédikátorokra, a javasemberekre és a júvípi-re. Lassankint...
Nálunk semmilyen fontos esemény, legyen az akár jó, akár rossz, nem történhet meg a pipa nélkül. Ha egy ember haragjában vagy csak véletlenül megöli egy törzsi testvérét, ezzel megszakad a szent kör, és az egész nép sebet kap. A gyilkos, ahányszor csak inni akar, a víztükörben megpillantja áldozata arcvonásait. A vérontást csak egy feloldószertartás feledtetheti, ahol a szent pipa hozhat megnyugvást az emberek lelkébe, békítheti meg az érintett családokat.
Én nem vagyok iszákos, se biskó¸ de szent se vagyok. Egy sámán ne legyen szent. Szerezzen a saját bőrén tapasztalatokat, érezze, milyen a mélység és a magasság, a kétségbeesés és az öröm, a káprázat és a valóság, a bátorság és a félelem, érezzen mindent, amit a népe érezhet. Legyen képes olyan mélyre süllyedni, mint a pondró, és olyan magasra szárnyalni, mint a sas. Amíg nem élte át mindkét szélsőséges lelkiállapotot, nem jó sámán.
Sok évvel ezelőtt, amikor még. nagyon fiatal voltam, egy télen északra mentem, Green Grassba, mert úgy hallottam, ott őrzik a Bölényborjú Pipát. Valami belső késztetésre indultam el, hangokra, amelyek azt mondták, imádkoznom kell a szent pipával. Olyan volt az egész, mintha valamilyen erő kerített volna a hatalmába, amely mit sem törődött azzal, hogy megkérdezzen: „Akarod te ezt egyáltalán?”
Mi indiánok békepipát tartunk a kezünkben, a fehér ember vallásának könyve viszont háborúról beszél, és mi végignéztük, hogyan javítja meg a fehér ember – állítása szerint – a világot. Most nekünk, indiánoknak kell megmutatnunk, hogyan kell az embernek testvéreivel együtt élnie, hogy ne használja ki, ne öldösse,