Kérdése van? Hívjon minket! +36706001905

Kelet és nyugat házassága

A személyes Isten e koncepciója tovább fejlődik a Bhagavad Gítában, mely nagyjából a Svétásvatara Upanisad idejében keletkezhetett. A Bhagavad Gítá a nagy eposz, a Mahábhárata része, melyben nem Siva, hanem Visnu jelenik meg a legfőbb Isten alakjaként, különösen „megtestesülése”, Krisna formájában.

A Védák kinyilatkoztatása, mely a mítosz és a szimbólum gazdag, költői nyelvén szólalt meg, az Upanisadokban fejlődött tovább egy filozofikusabb forma irányába. Az Upanisadok a védikus korszak végén, i. e. 500 tájékán jelentek meg, s a védánta – a Védák vége, betetőződése (anta) – filozófiájának alapját képezik.

A Védákban csodálatos módon találkozik egymással az intuitív és a racionális gondolkodásmód. Mindkettő mélyen gyökeredzik a mítosz világában, ám a racionális elme már elkezdte felrajzolni a szavak összes árnyalt jelentését és egységesíteni őket egy Kozmikus Látomásban.