A buddhista sztúpa pszichokozmikus rendszere

A mű központi témája

Láma Anagarika Govinda könyve a történelem előtti sírdombokból kinövő, ősi eredetű buddhista építészeti formát, a sztúpát (tibeti nevén: csörten – „a tisztelet támasza”) helyezi a középpontba. A kötet alapvető tézise, hogy a sztúpa nem csupán ereklyetartó vagy passzív emlékmű, hanem egy élő szimbólumrendszer, amely összeköti az anyagi világot a transzcendenssel.

Egyedi szemléletmód és megközelítés

A korabeli tudományos és archeológiai megközelítésekkel (alaprajzok, kormeghatározás, építészeti adatok) szemben Govinda zarándokszemmel vizsgálja az építményt. Elemzése szerint a sztúpa háromdimenziós egységként egyszerre működik:

• Kozmikus modellként: A világegyetem és a fizikai rend leképeződéseként.

• Belső térképként: A megvilágosodás felé vezető út mentális és spirituális stációiként.

• Meditációs eszközként: Olyan formaként, amely aktívan hat a szemlélőjére, segítve az illuzórikus ellentétek meghaladását.

A szerzői hitelesség háttere

A kötet mélységét az adja, hogy a szerző – Ernst Lothar Hoffmann néven indult európai festő-régészként – a Földközi-tenger vidéki és észak-afrikai ősi sírdombok kutatásától jutott el a théraváda vándorláson át a tibeti hagyományokig. Számára a sztúpa a saját életútjának és az emberiség egyetemes halál- és létszemléletének is a metaforája.

Kinek ajánlott?

• Gyakorlóknak: Akik a sztúpák ritualizált körüljárását mélyebb szellemi tartalommal kívánják megtölteni.

• Művészettörténészeknek és érdeklődőknek: Az első és alapvető útmutatóként a buddhista szimbolika világába.

• Keresőknek: Mindazoknak, akik meg akarják érteni, hogyan válik a kő és a geometria a tudat térképévé.