Kérdése van? Hívjon minket! +36706001905

A kundalinierő rejtelmei

Az emberi lényeket korábban egyéni „energiacsomagokhoz” vagy sejtekhez hasonlítottuk. Az upanisadok szerint: „Az a nap az Isten méze”, a világegyetem pedig a lép. A világegyetem egy számos sejtből álló lép, amelyek mindegyikét méz tölti ki. A sejtek elkülönülnek egymástól, a méz azonban nem – a méz folyik és ömlik.

Egyszer egy ember sivatagos vidéken utazott keresztül. Hosszú és küzdelmes volt az útja, és nagyon megszomjazott. Találkozott egy másik utazóval, és megkérdezte tőle a folyóhoz vezető utat, a másik utazó pedig így válaszolt:
– Gyere velem! Épp arra tartok. Jól jön az úthoz egy kis társaság. Együtt iszunk majd a folyóból.

Ez a fejezet választ kíván adni az önmegtartóztatás, illetve az ember spirituális és meditatív élete során felmerülő szenvedélyes vágyak megtapasztalásának kérdéseire – amely valójában egyetlen kérdés két része. 

A kundalinít és a csakrákat számtalan népszerű félreértés övezi. Az emberek azt hiszik, hogy akinek a torokcsakrája nyitva van, sokat beszél; akinek a szívcsakrája nyitva van, túlzottan érzelmessé válik; akinek pedig a medence-csakrája van nyitva, túlságosan belemerül a szexuális tevékenységbe, és így tovább. 

A koncentráció révén az, aki a jóga útján jár, sokkal jobban tudja élvezni az érzékeit, mint az, aki nem sajátította el a koncentráció művészetét. Manapság azonban az érzékiséggel kapcsolatos kérdések terén uralkodó hozzáállásunk tragikusnak mondható: azt hisszük, hogy minél gyakrabban merülünk bele az érzéki élvezetekbe, annál több élvezetben lesz részünk.