Halált meghaladó tudat
Ennek a bardónak az első szakaszában, amikor még mindig olyannak látjuk magunkat, amilyenek most vagyunk, hátrahagyott életünk látszatai meglehetősen élénken merülhetnek fel számunkra.
A ragyogó bölcsességfények megjelenését az önmagától felmerülő fényesség kiterjedésének utolsó szakasza követi. Amikor a bölcsességfények feloldódnak, azt a spontán jelenlétbe oldódó bölcsességnek hívják.
Amikor látjuk, hogy egyre inkább közeleg a halálunk ideje, felkészíthetjük magunkat azzal, hogy eltökéljük: nyugodtak maradunk.
A meditatív állapot, amelyben az ember közvetlenül a tudat természetében nyugszik, az igazi bardo megtapasztalása.
„Fáklyagyújtás a sötétben”: így ismertek azok az útmutatások, amelyek végigvezetnek bennünket az álom bardóján.
Az, hogy egy adott pillanatban hogyan fest számunkra a világ – az élvezetek palotája vagy csatatér –, attól függ, hogyan viszonyulunk azokhoz a látszatokhoz, amelyekkel életünk során találkozunk.
Az egyik pillanat megszűnése és a következő pillanat felbukkanása közötti rés megtapasztalása nem kevesebb, mint az „igazság pillanata”, mely meghatározza irányunkat, és formálja jövőbeli tapasztalatainkat.