A kosár üres.
Vásárláshoz kattintson ide!
A mindenség szeme
Áttörő felismerések akkor történnek, amikor eltávolítjuk az útjukat álló akadályokat. Ezek az akadályok önmaguktól ledőlnek, ha a támasztékaikat elmozdítjuk. Ilyen támaszték az „ok” fogalma.
Maga az Önvaló teljes és tökéletes. Egyformán jelen van mindenütt. Szükségletek, vágyak vagy hiányérzet nem létezik. Sem a tökéletlenség, sem az összhang hiánya nem lehetséges, és minden tárgy műalkotásként, eszményi szépségű és kiegyensúlyozott szoborként jelenik meg.
A Buddha azt mondta, hogy aki hall a megvilágosodásról, és megtudja, mi az, soha nem fogja beérni semmi mással, ezért a sorsa bizonyos. A spirituális fejlődés nem valamilyen új dolog megtanulásának, hanem az akadályok eltávolításának következménye.
Rendkívül kevesen ismerik Istent közvetlen tapasztalatból. Több mint tízmillió ember közül legfeljebb egy éri el a megvilágosodást. Kevés az igaz tanító, viszont rengeteg az ámító.
Válasszuk azt, hogy nem csinálunk nagy ügyet semmiből, legyünk jóindulatúak, megbocsátók, könyörületesek, és szeressük feltétel és kivétel nélkül az élet minden kifejeződési formáját, önmagunkat is beleértve. Összpontosítsunk az önzetlen szolgálatra és a minden teremtmény iránti szeretetre, figyelmességre és tiszteletre.
Az emberiség tudatfejlődésének velejárójaként jelentős változások mennek végbe jellemző beállítottságában és társadalmi formáiban. Fokozatosan elveszíti vonzerejét minden, ami negatív, kevésbé lesz elfogadható, és már nem olyan meggyőző.
Az elmét a túlélés és saját működésének állandósítása ösztönzi.Mintha attól félne, hogy eltűnik, ha csak egy pillanatra is elhallgat.
(A legtöbben háttérzenével és beszélgetéssel nyomják el a csendet.)
A hagyományos „igaz” vallásokban gyökerező téves elképzelések két hibaforrásra vezethetők vissza. Az egyik az eredeti nagy tanító jellegzetes tanításainak egyszerű félreértése vagy téves magyarázata.