Sánta Őz, a sziú indián sámán
Amikor ott állunk földnagyanyánkon, imádkozva, szent pipánkat az ég felé emelve, szára hídként köti össze a földet a saját testünkön át az éggel, Vákhá Tágával, a nagyapa-szellemmel. A pipát szent vörös fűzfakéregdohánnyal tömtük meg, minden egyes morzsája a föld egy-egy élőlényét képviseli.
Azt írjátok a pénzetekre: „Istenben bízunk”. Örülök, hogy a Nagy Szellemet kihagytátok az ügyből. A ti dolgotok, mire használjátok az Isteneteket. Megpróbáltam megvilágítani nektek, hogy a zöld békabőr olyasvalami, ami elválasztja egymástól a fehéreket és az indiánokat.
Apám, mint sámán-palántát, a szárnyamra bocsátott.
– Ide figyelj, ezeket a lovakat neked adom, azt csinálsz velük, amit akarsz. Ha úgy akarsz élni, mint a fehér emberek, eredj, végy magadnak egy kocsit, amíg aztán a nyakára nem hágsz a pénznek, és gyalogolhatsz megint.
A zöld békabőr – én így hívom a papírdollárost. A legnagyobb különbség indiánok és fehérek között éppen abban rejlik, hogy mit látnak ebben a zöld papírdarabban. Nagyszüleim indián világban nőttek fel, amelyben nem volt pénz. Közvetlenül a Custer-csata előtt a fehér katonák zsoldot kaptak.
Sánta őz így emlékezik vissza: "Éveken át pejot élvező voltam, és rendszeresen jártam ülésekre, de nem adtam át magam teljesen a szernek. Mind behatóbban foglalkoztam ősi sziú hiedelmeinkkel, a szellemvilággal is; figyeltem a prédikátorokra, a javasemberekre és a júvípi-re..."
Nálunk semmilyen fontos esemény, legyen az akár jó, akár rossz, nem történhet meg a pipa nélkül. Ha egy ember haragjában vagy csak véletlenül megöli egy törzsi testvérét, ezzel megszakad a szent kör, és az egész nép sebet kap.
Én nem vagyok iszákos, se biskó¸ de szent se vagyok. Egy sámán ne legyen szent. Szerezzen a saját bőrén tapasztalatokat, érezze, milyen a mélység és a magasság, a kétségbeesés és az öröm, a káprázat és a valóság, a bátorság és a félelem, érezzen mindent, amit a népe érezhet.
Sok évvel ezelőtt, amikor még. nagyon fiatal voltam, egy télen északra mentem, Green Grassba, mert úgy hallottam, ott őrzik a Bölényborjú Pipát. Valami belső késztetésre indultam el, hangokra, amelyek azt mondták, imádkoznom kell a szent pipával.
Mi indiánok békepipát tartunk a kezünkben, a fehér ember vallásának könyve viszont háborúról beszél, és mi végignéztük, hogyan javítja meg a fehér ember – állítása szerint – a világot. Most nekünk, indiánoknak kell megmutatnunk, hogyan kell az embernek testvéreivel együtt élnie, hogy ne használja ki, ne öldösse, ne nyomorítsa meg őket.