Kérdése van? Hívjon minket! +36706001905

Ráébredés

Spira: A tudatában levés egyformán ragyog minden tapasztalatban. Még a mély depressziót is megvilágítja a tudatosság fénye. Nincs elkendőzve, sem eltemetve, és még megtalálni sem nehéz, mivel éppen annak a megismerésnek a fénye, amely által minden tapasztalat ismertté válik.

Spira: Önmagunktól önmagunkig, a tudatosságtól a tudatosságig nincs semmiféle út. És mert nincs helye semmiféle útnak, így a gyakorlásnak sincs helye, amiképpen gyakorlónak vagy énnek sincs, hogy a tudatosságtól a tudatosságig utazzon.

A tudatában levés tapasztalatának általános és tömör elnevezése: „én”. Én vagyok tudatában a barátom gondolatának. Én vagyok tudatában a gyermekkori emlékeimnek. Én vagyok tudatában a bánat, a magányosság vagy a szégyen érzésének. Én vagyok tudatában az otthonom képének. Én vagyok tudatában a fájdalom vagy az éhség érzetének. Én vagyok tudatában a szobám látványának vagy a forgalom zajának.

Amikor a verőfényes napsütésből belépünk egy sötét szobába, semmivel sem kényszeríthetjük az elmét arra, hogy a sötétben láthatóvá tegye a tárgyakat. Csak várhatunk és lazíthatunk, míg a tárgyak lassan előtűnnek. A meditáció hasonló ehhez. Az elme semmit sem tehet azért, hogy megtalálja vagy megismerje a tudatosságot, hiszen ő maga éppen annak a tudatosságnak a korlátozódása, amelyet keres. 

Spira: Mikor az objektív tapasztalatok – beleértve bármilyen hagyományos értelemben vett vallási vagy spirituális gyakorlatot, melyek figyelmünket egy többé-kevésbé kifinomult tárgyra, például egy külső istenségre, tanítóra, mantrára vagy a lélegzetre irányítják – kimerültek mint lehetséges eszközök, amelyekkel elérhető a béke és a boldogság, egyetlen lehetőség marad csupán: önmaga felé fordítani az elménket, és tanulmányozni annak alapvető természetét.