Kérdése van? Hívjon minket! +36706001905

Teremtő meditáció és többdimenziós tudatosság

Govinda: A meditációs élmény négy szakaszát a nekik megfeleltethető négy dhjánibuddha egy-egy kéztartása (mudrá) jelképezi. Ezek a buddhák – akik a meditatív tapasztalás különböző állapotait képviselik – a központi dhjánibuddha alakja köré rendeződnek, aki egyesíti magában mind a négy tételt.

Govinda: A keleti ember felfedezte, hogy öröktől fogva ugyanazok az események és helyzetek ismétlődnek, a Nyugat pedig felismerte minden egyes esemény és létállapot egyediségének értékét. A Kelet a kozmikus háttérre figyel, míg a Nyugat a kép előterében álló egyénre.

Govinda: Amikor a Buddha arról beszélt, hogy legyünk éberek, miközben ülünk, állunk, fekszünk vagy járunk, úgy értette ezt, hogy minden helyzetben, minden körülmények között legyünk teljesen tudatosak.

Govinda: Minden meditációnak az inspiráció a szíve, a központi ereje; ez azonban spontán képesség (elragadtatásnak is nevezik), amely nem kelthető fel parancsszóra. 

Govinda: A művésznek a szó szoros értelmében absztrahálnia kell: le kell hántania a konkrét jelenségek és megszokott képzettársítások héját, melyek elterelik a figyelmet, és a tudatot a felszín felé csábítják, egészen addig, amíg e formák saját tapasztalatának tiszta megnyilvánulásaivá nem válnak.

Govinda: Az átlagember hisz abban, hogy egyéni élete, valamint az érzékeiben feltáruló világ valóságos.
A gondolkodó ember csalódottan ismeri fel, hogy az élet nem valóságosabb, mint az álom.

Govinda: A feladatunk nem az, hogy megmagyarázzuk a világot, hanem hogy értelmet adjunk neki, és ugyanez igaz az élet és a tudatosság misztériumaira is. Minden, amit megmagyarázunk, elveszíti végtelenségét, és behatárolttá, korlátozottá és végessé válik – vagyis „dolog” lesz belőle!