Az Igazság VAN
Kérdező: Azt álmodtam, hogy egy zöld szemű párduc felfalt engem. Ráadásul birka voltam. Később felismertem, hogy az Önvaló oszlatta el birkaszerű gondolkodásomat.
Kérdező: Nem akarok korlátokat! Szeretném átadni magam az Önvalónak, de az egóm miatt nem vagyok elég alázatos. Kérlek, gyújtsd meg ezt a gyertyát a Fényeddel!
Pápádzsi: Az Ön-kutatáskor megjelenő félelem az a rejtett szándék, hogy a kutatás végeztével ezzel vagy azzal légy. Ezt elfojtod, és békében vagy. Száműzöd ugyan a tudatalattidba, egy idő után azonban újra felébred. Ne fojtsd el hát ezeket a szándékokat, csak értsd meg, hogy nem léteznek! Attól még lehet sok mindened, de tudd, hogy nem léteznek.
Pápádzsi: A szíved fogja elfogadni a tanítót. Nem te, nem az egód, nem az elméd, nem a tudatod. Ülj le vele! Csak akkor ő a tanítód, ha a szíved felajánlkozik neki. A tanító sohasem kér semmit a tanítványtól. Ő csak azt látja, hogy békében, szépségben és szeretetben vagy. Az ár, amelyet kap tőled, az, hogy boldognak lát. Ez minden!
Kérdező: Pápádzsí! Amikor az Ön-kutatást végzem, egy eredendő és üdvös állapotba kerülök. De azt hallottam, hogy ez nem a teljes megvilágosodás, mert önző, csakis önmagamért van, és nem segít másokon. Milyen felelősséggel tartozom mások iránt?
Pápádzsi: Úgy gondolom, a tudatosság természetes állapota nem zárja ki a gyermekeidet, a rokonaidat és senki egyebet. Inkább mindent magában foglal. Mindent magában foglal, és neked nem kell elválasztanod magad senkitől, hogy te magad a tudatosság légy...
Pápádzsi: Amikor álmodsz, akkor nem lehetsz ébren. Néhányan alszanak az álomban, néhányan pedig ébren vannak. Vannak, akik így szólnak másokhoz: „Most nappal van, nézz a napra!” Az álomban egyesek alszanak, mások ébren vannak. Ám még akik ébren vannak az álomban, azok is alszanak.
Pápádzsi: Egy király nyáron a palotája tetején aludt. Két királynője között feküdt. Milyen szerencsés! (Nevet.) Ekkor a király felnézett a teliholdra, amely előtt két csiripelő madár repült el. Meztelenül felkelt, és elhagyta a palotát, hiszen neki a pillanat szépségével kellett maradnia, azzal a szépséggel, amelyet a királynők, a palota, a királyság és a gyémántok nem adhattak meg neki. Ezután eltűnt az erdőben...
Élt egyszer egy ember, aki hosszú ideig meditált egy helyben az erdő mélyén. Egy nap észrevett egy kúszónövényt közvetlenül maga mellett. A növény egy kis fára kúszott, nem pedig őrá tekeredett. Emberünk így morfondírozott:
"1947-ben, India felosztása előtt épp a Ramanásramamban tartózkodtam. Egy napon, július közepe táján valaki megkérdezte tőlem, hogy a Ráví-folyó melyik oldaláról származom. Mondtam neki, hogy jócskán a folyó túloldaláról. Ekkor ő beszélt nekem az ország felosztása miatt fellépett válsághelyzetről, melyről nem sokat tudtam, mivel nem volt időm politikára, sem újságolvasásra..."