Kérdése van? Hívjon minket! +36706001905

Életöröm

"Meditáció közben olykor megfigyelheted, hogy amint egy gondolatra, érzésre vagy érzetre tekintesz, az eltűnik, akár a hal, amely hirtelen mélyebb vízbe úszik."

"Ha valaha szemtanúja voltál annak, ahogy egy kutya vagy macska a saját farkát kergeti, láttad a szanszára lényegét."

...a legtöbb embernek nincs igazán világos elképzelése arról, mi a boldogság. Következésképpen azon kapják magukat, hogy olyan feltételeket teremtenek, amelyek visszavezetik őket ahhoz az elégedetlenséghez, amelytől olyan kétségbeesetten igyekeznek megszabadulni. 

Nincs semmi, amit ne tudnánk megszokni. Gondoljunk csak azokra a kellemetlen dolgokra, amelyeket megszokottnak fogadtunk el. Ilyen például a csúcsforgalomban való araszolás vagy a kapcsolatunk egy összeférhetetlen rokonnal vagy munkatárssal. A tudatossá válásunk egy fokozatos folyamat: új neuronális kapcsolatokat hozunk létre,...

...a buddhisták nem különálló entitásként, hanem szakadatlanul kibontakozó tapasztalatként tekintenek a tudatra. Emlékszem, milyen furcsának tűnt számomra először ez az elképzelés, amikor apám nepáli kolostorának szobájában ültem...

Amikor a neuronok összekapcsolódnak, olyan erős kötelékeket alakítanak ki, amely régi barátságokhoz hasonlatos. Szokásukká válik, hogy ugyanolyan üzeneteket küldözgessenek egymásnak, mint amilyenekkel a régi barátok hajlamosak alátámasztani egymás nézeteit. Például, ha egészen kis koromban megijeszt egy kutya...

A tanulás módszertana egy hagyományos kolostoriskolában meglehetősen eltér a nyugati egyetemeken alkalmazott módszerektől. Az embernek nem kell kiválasztania a tanórákat, nem egy kellemes osztályteremben vagy előadóban kell ülnie és a professzorokat hallgatnia, nem kell...

...amikor végzős egyetemista hallgatóként Indiában utazgattam, azon kaptam magam, hogy az Abhidharmát tanulmányozom... Megdöbbenve tapasztaltam, hogy a tudat tudományának alapvető kérdéseit évezredek óta, nem pedig csupán egy évszázada kutatják...

A buddhizmust nem igazán az foglalkoztatja, hogy egyre jobban legyünk, hanem maga a felismerés, hogy már itt és most annyira teljesek, jók és alapvetően jól vagyunk, amennyire azt valaha is remélhettük.