A kosár üres.
Vásárláshoz kattintson ide!
A jelenségvilágon túl
Egyszer egy fiatal látogató, aki a hagyományos okkerszínű viseletet hordta az egyik hindu felekezethez tartozása jeleként, s akinek fanatikus tűz izzott a szemében, megbotránkozásának adott hangot amiatt, hogy Mahárádzs nem fogadja el az újraszületés elméletét, magának a hindu bölcseletnek az alapját...
... Egy darabig csendben ült, majd beszélni kezdett: A meditáció nem olyasvalami, amibe az ember csak úgy kísérletképpen vagy szórakozásképpen belekóstol, hogy megnézze, mi történik. Bizonyos előkészületekre van szükség hozzá. ...
Az egyik összejövetelre korán érkezett látogatók között ott volt a European Vedanta Society (Európai Védánta Társaság) egyik tisztségviselője. Mahárádzs azonnal a tárgyra tért, és nekiszegezte a kérdést, hogy van-e bármi tisztáznivalója...
Egyik reggel a látogatók között volt egy filozófiaprofesszor is Észak-Indiából. Már többször találkozott Maháráddzsal. E napon elkísérte őt egy barátja, aki ugyan tehetséges művész volt, de nem mutatott különösebb érdeklődést az iránt, amiről Mahárádzs beszél.
Azon esték egyike volt, amikor csak néhány rendszeres látogató volt jelen. Mahárádzs szokásos helyén ült, mozdulatlanul, mint egy szobor. Rendkívüli békesség honolt a kis szobában, és mi csukott szemmel ültünk, önkéntelenül is bensőséges kapcsolatba kerülve Maháráddzsal.
...A személyes létező és a megvilágosodás kizárja egymást. Ha azután, amit elmondtam, úgy dönt, hogy továbbra is el akar jönni hozzám, figyelmeztetnem kell – jegyezte meg Mahárádzs vidáman –, hogy nemhogy nem fog elérni semmit, de még azt is elveszíti, amit az évek során oly sok erőfeszítéssel „megszerzett”.
"Eredeti állapotomban, az egységben és a teljességben még azt sem tudtam, hogy létezem. Egy napon aztán azt mondták nekem, hogy „megszülettem”, hogy ez a test „én” vagyok, s hogy ezek az emberek a szüleim..."
A meddő asszony gyermeke – Mahárádzs igen gyakran használja ezt a hasonlatot. Egyik reggel egy látogató, aki talán először hallotta, nagyon törte rajta a fejét, és megkérte Mahárádzsot, hogy világítsa meg számára egy példával...
"Röviden, az Úr Krisna nézőpontjából olvassátok a Gítát, a Krisna-tudatosságként! Ekkor felismeritek, hogy egy jelenség nem „szabadulhat meg”, hiszen nincs független léte; csak káprázat, árnyék."
"Az elkülönült személyiség képzete (...) a tér és az idő káprázatának következménye. A térnek és az időnek önmagában nincs független léte: csupán eszközök, puszta közvetítők, hogy a megnyilvánulás felfogható legyen."