Az emlékezés rózsakertje

Az igazi mesterek és a hamis mesterek megkülönböztetésének fontosságáról, valamint arról, hogy a közönséges emberek miért nem képesek felismerni az előbbieket.
"Nem kétséges, hogy a közönséges emberek koruk embereit teszik mesterükké, akik aztán meghagyják őket a hűt­lenség állapotában, melyben ki vannak szolgáltatva lelkük vágyainak..."

Mindaddig, amíg az ember nem szabadította meg magát kötelékeitől, jogosulatlanul búslakodik mások rabsága miatt.
Faqír, ez a világ olyan, mint Saul folyója: senki nem menekül meg tőle, aki iszik a vizéből, hacsak nem elégszik meg belőle annyival, amennyi markába belefér.

Van egy olyan jel, amelyről félreérthetetlenül felismerhető, hogy ki érte el Istent: az ilyen embernek ugyanis minden enge­delmeskedik, legyen az kicsi vagy nagy, s így ő mindenek fölött uralkodik, hiszen ő ugyanaz a mindenség számára, mint ami a szív a test számára (de Isten jobban tudja).

Kétségtelen, hogy minden az ellentétében rejlik: a nyereség a veszteségben, az aján­dékozás a visszatartásban, a megbecsü­lés a megaláztatásban, a gazdagság a sze­génységben, az erő a gyengeségben, a bőség az ínségben, a fel­emel­ke­dés a letaszítottságban, az élet a halálban, a győzelem a kudarcban, a hatalom az alávetettségben, és így tovább.