Kérdése van? Hívjon minket! +36706001905

Nincs mindig úgy

Beszédem célja, hogy valahogyan támogassam a gyakorlásotokat. Nincs szükség arra, hogy emlékezzetek arra, amit mondok. Ha ragaszkodtok hozzá, a támasztékhoz ragaszkodtok, nem pedig magához a fához. A fának, még ha elég erős is, szüksége lehet arra, hogy megtámasszák, de a legfontosabb mégiscsak maga a fa, nem a támaszték.

 

A legtöbben úgy tanulmányozzuk a buddhizmust, mintha olyasvalami volna, amit már odaadtak nekünk. Azt gondoljuk, hogy az a tennivalónk, hogy megőrizzük Buddha tanítását – mint ahogy az ennivalót tesszük be a hűtőszekrénybe.

Mindennapi életünk (a zen mozi) olyan, mint egy szélesvásznú film. A legtöbb embert az érdekli, ami a vásznon látható, és nem is ébred rá, hogy ott van a vászon is. Amikor a filmnek vége, és már nem látunk semmit, azt gondoljuk, holnap este megint el kell jönnünk. 

A „gonosz vágyak” a buddha-természet egy másik neve. Amikor zazent gyakorolunk, ugyan honnan jönnének gonosz vágyak? Zazen közben nincs hely a gonosz vágyak számára. Mégis azt hihetjük, hogy a gonosz vágyakat el kell űzni. Miért van ez? 

Nagyon fontos, hogy a tanító hogyan hívja fel a tanítvány figyelmét a hibáira. Ha a tanító úgy véli, hogy amit a tanítvány tett, az hiba, akkor nem igaz tanító. Talán valóban hiba, de ugyanakkor a tanítvány valódi természetének kifejeződése is. 

Ha valamit meg akarsz vizsgálni, jobb, ha nem ismered a választ. Mivel nem éred be azzal, amit mások mondanak neked, és mivel nem támaszkodhatsz semmire, amit valaki más állapított meg, ezért úgy tanulmányozod a buddhizmust, hogy nem tudod, hogyan kellene azt tanulmányozni.