Ami megtart

"Alattam feneketlen mélység. Hogy bele ne csússzak, egy fűszálba kapaszkodom. Negyvenöt éve kapaszkodom belé, és megtart, csodálatosképpen megtart" (Christian Bobin).

Van bennem egy alapvető bizalom. Még fűszál sem kell hozzá. Ez az alig megrendíthető bizalom tehetetlenséggel párosul. Összefér a kilátástalansággal. A világ ese-ményeit, az egyház dolgait látva, az emberek történeteit hallgatva, a saját életemet élve sokszor találom magam megoldhatatlan helyzetben. Amelyet nem én választottam. Amelyben nem tudok megfelelni se másnak, se ma-gamnak.

De ez nem töri össze bennem a bizakodást.
A tiltakozás, a harag, a tehetetlenség lassan átalakul bennem.
Nyitottsággá.
Jóindulatú figyelemmé.

Ami jön, tudomásul veszem, ahogy a szelet a lengedező fűszál.
Nem kell hozzá erőfeszítés.
Ilyenkor csak kivárni tudok. Később veszem észre, hogy mindeközben nem hagyott el a bizakodás.