Az Igazságot tanulmányozó, alig néhány évtizede kialakult tudomány az emberiség történetében először teszi lehetővé, hogy igaz és hamis között különbséget tegyünk.
A tudatkutatás felfedte, hogy az igazság fokozatai egy 1-től 1000-ig terjedő skála kalibrálható tudatszintjeivel vannak összhangban. A szerző és kutatócsoportja meglepő eredményekre jutott, amikor az igazságnak ezt a vizsgálatát a társadalom többféle aspektusára is alkalmazta (filmekre, művészetre, politikára, zenére, szociológiára, vallásra, tudományos elméletekre, spiritualitásra, filozófiára, mindennapi amerikai dolgokra és a világ minden országára).
David R.Hawkins az Igaz vagy hamis című innovatív könyvében egy olyan egyszerű és azonnal alkalmazható módszert oszt meg az olvasóval, amely akár a lakmuszpapír, pillanatok alatt kimutatja, hogy mi igaz, és mi hamis. Amint a szerző megállapítja, az Igazságnak és a Valóságnak nincsenek titkai: minden, ami létezik vagy valaha létezett, akár egy gondolat is, a mindenütt jelenlevő Tudatmezőből bármikor azonosítható és kalibrálható.
Habár az emberi elme szereti azt hinni, hogy „természetesen” az igazság mellett kötelezte el magát, valójában csak addigi meggyőződéseinek megerősítését keresi. Az ego természetéből adódóan gőgös, és nem fogadja örömmel azt a felfedezést, hogy meggyőződéseinek többsége pusztán az érzékelés illúziója. A kutatások elemzése szerint az embereknek valójában csak a 35%-át érdekli maga az igazság.
A szerzőt Szókratész szállóigéje vezérelte, miszerint semmilyen emberi tévedés vagy rossz cselekedet sem szándékos, ugyanis az ember csak azt választhatja, amit jónak, boldogsághoz vezetőnek gondol. Egyedüli tévedése, hogy képtelen különbséget tenni valódi jó és látszólagos jó között.
A szerző ezt a művét annak szentelte, hogy tisztázza, mi a „valódi”, és hogyan lehet felismerni.
