A boldogság a valódi természeted

Soha semmi sem történhet veled. Miért aggódsz annyit? Mitől félsz? Az életedtől? Nincs életed, amit az életednek hívsz, az semmi. Nem létezik.

Aggódsz amiatt, hogy hullik a hajad. Aggódsz azon, hogy kellene egy pár új cipő. Hogy meghíztál. Micsoda energiapocsékolás! Olyan, mint egy halott lovat etetni. Mindannyian a temetőben végezzük, mit számít hát, mit teszel?

Múlt héten egy testépítővel beszélgettem. Az izmairól beszélt, és arról, hogy mit tesz ezért az izmáért, mit tesz azért az izmáért, és milyen jól táplálkozik. „Nagyszerű – mondtam neki –, te leszel a legegészségesebb ember a temetőben.”

És hát körülbelül ennyi a lényeg. Miért nem használod az energiádat valamilyen konstruktív célra? Ebből nem az következik, hogy el kell hanyagolnod a tested. A tested mindig gondját viseli magának. Sőt minél többet gyakorlod a szádhanádat, vagy minél inkább felismered a valódi önazonosságodat, a tested annál inkább képes lesz gondoskodni magáról – jobban, mint te bármikor képes lennél rá, mert egy másik törvény hatálya alá kerül. Tudja, mit tegyen. Megteszi, aminek a megtétele miatt erre a világra jött, bármi legyen is az, de ennek egyáltalán semmi köze hozzád. Ébredj rá erre a tényre!

Ne gondolkodj magadról annyit! Arról, hogy kapsz-e új munkát, vagy hogy elveszíted-e a munkád, a munkáról vagy a nem munkáról. Soha senki sem boldog. Azok, akik nem dolgoznak, azért boldogtalanok, mert nem találnak munkát. Amikor pedig munkát találnak, akkor csatlakoznak azokhoz a boldogtalanokhoz, akik ki nem állhatják a munkájukat. Hol a béke? A béke a valódi természeted, benned van. Keresd, és meg fogod találni. „Keressetek, és találni fogtok.”

UGRÁS A KÖNYVHÖZ