Aug
14
2016
11:15
Aug
14
2016
11:15
A három értékes pirula bevétele
Ahhoz, hogy az elemek a leginkább hasznunkra váljanak, teljesen jelen kell lennünk, amikor természetes környezetben találkozunk velük. Amikor azonban kapcsolatot keresünk a világegyetem terességével, elevenségével és melegével, kényelmetlenül érezhetjük magunkat, vagy az elménkben zajló fecsegés zavarhatja meg a kapcsolat teljességének kibontakozását.
Ezt a kényelmetlenséget fájdalomtestnek vagy fájdalom önazonosságnak hívom: ez az ego-identitás, amely a fizikai, érzelmi vagy a szellemi fájdalmunkkal van kapcsolatban. A fájdalomtest elhomályosítja a nyitottságot, amely minden pozitív minőség forrása. Amikor fájdalom önazonosságunk aktív, legyen bármilyen szép is az erdő és csalogató a folyó, képtelenek vagyunk elfogadni ajándékaikat.
Amikor kényelmetlenséget vagy zavarodottságot tapasztalunk, irányítsuk figyelmünket testünk elnyugodottságára. Ha egy ideig rajta nyugtatjuk figyelmünket, tudatunk kezd megnyugodni, és képesek leszünk kapcsolódni az elnyugodottság egy mélyebb érzetéhez. Ebben a mozdulatlanságban fájdalom önazonosságunk felszabadul, a határ pedig feloldódik köztünk és a bennünket körülvevő természeti világ között. Érezzük az ég terességét fölöttünk, és ennek segítségével találjuk meg magunkban is a terességet.
Hallgassuk és halljuk meg a csendet magunkban és körülöttünk. Ahogy egyre jobban belepihenünk a csendbe, legyünk tudatában a nyitottságnak, amit tapasztalunk.
A zavaró gondolatok nagy valószínűséggel továbbra is jelentkezni fognak. Ismerjük fel és fogadjuk el őket ítélkezés nélkül. Akármi is merül fel, fogadjuk be nyitott tudatossággal. Amikor így teszünk, fájdalmunk és figyelmetlenségünk fokozatosan megszűnik, ahogy az égen feloszlanak a felhők. Legyünk tudatában a természetes melegségnek, amely minden pillanatban felkel.
Elnyugodottság, csend és teresség – a három értékes pirula – fájdalom önazonosságunk gyógyszere, amelyet bármikor bevehetünk. Ezek a minőségek elvezetnek benső bölcsességünkhöz, természetes tudatunkhoz, amely a mi valódi identitásunk.
Egyszer egy elvonulás elején, amelyet én vezettem, az egyik résztvevőt igencsak nyomasztotta bátyjával való konfliktusa. Látszott, hogy felemésztik a gondolatok, és a további gondolkodás nem segít rajta. Fel kellett szabadítania magát a megoldás keresésének gyötrő kényszere alól. Ezért az erdőbe küldtem a többi tanítvány társaságában, és előírtam nekik, hogy csak üljenek és legyenek együtt az elnyugodottsággal, a csenddel és a terességgel. Napokon keresztül csak csendben és békésen néztük a fák koronáin átszüremkedő fényt. Az egyik ilyen szekció után a diák észrevette, hogy valami felszabadult. „Nem is emlékszem, mi volt a problémám a bátyámmal – elmúlt!”