Júl
01
2013
14:00
Júl
01
2013
14:00
A vakok és az elefánt
... A királynak volt egy hatalmas elefántja, amelynek jó hasznát vette a csatákban, és félelemteli tiszteletet ébresztett vele az emberekben. A környékbeliek égtek a vágytól, hogy láthassák az elefántot, és néhányan a város vak lakói közül is, bolond módra, a keresésére siettek. Minthogy fogalmuk sem volt, milyen egy elefánt formája vagy alakja, csak vakon tapogatóztak, hogy valamely részének érintésével ismereteket szerezzenek róla.
Ghor mögött volt egy város, amelynek valamennyi lakosa vak volt. Egy napon egy király érkezett a közelbe kíséretével; magával hozta seregét is, és a sivatagban vertek tábort. A királynak volt egy hatalmas elefántja, amelynek jó hasznát vette a csatákban, és félelemteli tiszteletet ébresztett vele az emberekben.
A környékbeliek égtek a vágytól, hogy láthassák az elefántot, és néhányan a város vak lakói közül is, bolond módra, a keresésére siettek.
Minthogy fogalmuk sem volt, milyen egy elefánt formája vagy alakja, csak vakon tapogatóztak, hogy valamely részének érintésével ismereteket szerezzenek róla.
Mindegyikük azt gondolta, tud valamit, hiszen valamelyik részét megérintette.
Amikor visszatértek a városba, kíváncsi csoportok verődtek köréjük, akik oktalan módon alig várták, hogy megismerjék az igazságot azoktól, akik maguk is tévúton jártak.
Megkérdezték, milyen az elefánt alakja és formája, és nagyon füleltek mindenre, amit csak hallottak.
Az ember, akinek a keze az állat fülét érintette, így válaszolt az elefánt természetét firtató kérdésre:
– Nagy és durva dolog, széles és terjedelmes, akár egy szőnyeg.
Aki az ormányát tapintotta, ezt mondta:
– Én mondom róla az igazat. Olyan, mint egy egyenes és üreges cső. Szörnyű és pusztító.
Végül, aki a lábát érintette, így szólt:
– Hatalmas és szilárd, akár egy oszlop.
A számos rész közül mindegyikük csak egyet érintett meg. És mindegyikük tévesen észlelte azt. Így aztán egyikük sem ismerte az egészet: a tudás nem szegődik a vakokhoz. Mindannyian elképzeltek valamit –ami nem felelt meg a valóságnak.
A teremtettnek nem tárul fel az isteni. A közönséges értelem számára nem nyílik Út ebben a tudományban.
Kommentár
Híresebb a mese Rúmí-féle változata –az „Elefánt a sötét házban” –, amely a nagy misztikus Masznawíjában olvasható. E korábbi változat Rúmí tanárának, az 1150-ben meghalt Hakím Szaná’ínak Az igazság fallal övezett kertje című klasszikus szúfí munkájából származik.
Mindkét történet hasonló állításokat tolmácsol, amelyek a hagyományok szerint évszázadokon keresztül részét képezték a szúfí mesterek tanításainak.