Együttérzés és szolgálat

Ha részesültél ebben a tapasztalásban, minden kötelességedet teljesítetted önmagad és a világ minden lakója felé. Hogyan hívhatod ezt önzőségnek? Azzal, hogy megismered magad, eleget teszel az összes felelősségednek, mindenki iránt. Ez nem önzőség.

K: Minden eltűnik, azon a gondolaton kívül, hogy segítenem kell másokon.

Pápádzsi: Ez a gondolat nem tűnik el, de kihez tartozik? Semmiféle meditáció vagy gyakorlat nem lesz hasznos számodra, ha nem találod meg annak a gondolatnak a gyökerét, amelyik nem tűnik el. Ez az éngondolat. Senki sem tudja, hogy az én szintén egy gondolat. Amikor nincs éngondolat, más gondolat sincs jelen, tehát gyökerestül kell azt kiirtanod. A hosszú meditációk, a Himalájába való elvonulás vagy a tanítók mellett töltött idő mind haszontalan, ha nem teszed meg ezt. Az énnek nem szabad megjelennie, amikor meditálsz.

Közel jársz, de még nem tudod, ki ez a tolvaj, még nem csípted nyakon. Az én a tolvaj, ő csap be téged! Az „én ez és ez vagyok”, „ez hozzám tartozik”, és „ez az enyém lesz” a tolvaj, akit soha nem fogtak még el. Ha segíteni akarsz másokon, úgy tudod a legjobban megtenni ezt, hogy te magad szabad vagy. A világ leggazdagabb embere talán egy-két napig jól tudná lakatni az embereket, a Buddha viszont kétezer-hatszáz éve táplálja a világot.

UGRÁS A KÖNYVHÖZ

Úgy tűnik, három választás van csak: szolgálni az egót, szolgálni a „másikat” vagy szolgálni Istent. Én eddig az elsőt választottam.

Én azt javaslom, szolgáld mindhármat. Miért tennél különbséget Isten, önmagad és mások között? Szolgáld magad, a szüleidet, a hazádat és az egész világot! Ez maga Isten szolgálata. Az önzetlen szolgálat istentisztelet, és elpusztítja az egót.

Miért tennél különbséget Isten, önmagad és mások között? Szolgáld magad, a szüleidet, a hazádat és az egész világot!

K: A felébredésed után miért nem segítettél másokon azonnal?

Pápádzsi: Azt akarod mondani, miért segítettem azonnal másokon?! Én anélkül segítek másokon, hogy bármiféle eredményt vagy jutalmat várnék. Ezt nevezik együttérzésnek. Mindazok, akik részesülnek a fényben, megkapják az együttérzést is, és azt kívánják, hogy mindenki békében éljen. Tizenkét éves korom körül, az 1920-as évek elején kezdtem segíteni az embereken azzal, hogy spirituális tanácsokat adtam nekik. Az emberek, ideértve az iskolaigazgatót is, jógiként ismertek el. Egyszer még szamádhiba is kerültem, amikor az egész osztály együtt zengette, hogy „Óm sánti, sánti, sánti”. A tanárom megbüntetett, de az igazgató, bölcs ember lévén, inkább büszke volt rám. Később azzal szokott hencegni, hogy az iskola számos fontos személyt adott a kormánynak és az üzleti életnek, de emellett egy jógit is kinevelt.

Tehát én átlagemberként folytattam tevékenységeimet, és sohasem növesztettem szakállat, vagy hordtam narancsszínű ruhát, hogy hivalkodjak a felsőbbrendűségemmel. Senki sem ismerhet fel. Nem kell másoktól különbözővé válnod.