Ha én a nemcselekvő vagyok, akkor ki a cselekvő?

Kérdező: Ha én a nemcselekvő vagyok, akkor ki a cselekvő?

Pápádzsi: Az elméd. Az a gondolatod, hogy „én akarom megtenni; azt akarom, hogy az enyém legyen; ragaszkodom hozzá”. Ez a bajod. Nem te vagy a cselekvő. A cselekvő nem más, mint a szándék az elmédben, amelynek szükségletei vannak. Ne adj helyet semmiféle szándéknak, csak egyetlen másodpercre, még a megvilágosodás és a béke szándékának se, és figyeld meg, mi történik! Gyönyörű leszel. Ezt kínálom fel mindenkinek folyamatosan, de senki sem fogadja el, hanem rögtön a következő kérdésre ugrik. „Megállj!”-t kellene mondanod, de te a múlttól függsz, hiszen ezek a kérdések a múltból származnak. Az elmédben vannak. Tehát ha boldog vagy, adj fel mindent, ahogy a megvilágosodott királyok tették!

Egy király nyáron a palotája tetején aludt. Két királynője között feküdt. Milyen szerencsés! (Nevet.) Ekkor a király felnézett a teliholdra, amely előtt két csiripelő madár repült el. Meztelenül felkelt, és elhagyta a palotát, hiszen neki a pillanat szépségével kellett maradnia, azzal a szépséggel, amelyet a királynők, a palota, a királyság és a gyémántok nem adhattak meg neki. Ezután eltűnt az erdőben.

Ha egyszer a tiéd lett, utasíts el minden mást, hiszen ennél a szeretetnél, ennél a szépségnél nincs szükséged többre.
Amikor ez a boldogság eljön, ne utasítsd vissza!
Ezt tanultuk a hercegtől, aki Buddhává vált.

Ő ment, leült a bódhifa alá, és megtalálta Azt, heves vágyának köszönhetően. Visszautasított mindent, ami volt, és még most, 2600 évvel később is emlékszünk rá, mert gyönyörű volt. Apáinkat és nagyapáinkat már nem tudjuk felidézni, de őrá emlékszünk.

UGRÁS A KÖNYVHÖZ