„A gyermeknevelés az egyik legnehezebb feladat a világon. A hétköznapok feszültségei sok szülőben bűntudatot ébresztenek, mert az az érzés gyötri őket, hogy jobban is végezhetnék a dolgukat, ha egy kicsivel több idejük lenne, kevésbé lennének fáradtak, vagy egyszerűen tudnák, hogyan is fogjanak hozzá. […] Ám vannak olyan szülők, akik kevés drámával csodálatos gyermekeket nevelnek. Úgy tűnik, hogy szülőként békében vannak önmagukkal, a gyermekeik pedig boldogan növekednek. Mi a titkuk?”
Laura Markham nevelési tanácsadással foglalkozó pszichológus könyve rávilágít, hogy a nevelés alapköve az önmagunkkal és a gyermekünkkel való kapcsolat folyamatos ápolása. Hogy jó szülővé váljunk, önmagunkkal kell kezdenünk a munkát, érzelmeink megértésével és önismeretünk fejlesztésével. E belső munka után helyezhetjük új alapokra a gyermekünkkel való viszonyunkat és tehetjük harmonikusabbá a családi életünket.
A kötet fejlődéspszichológiai ismeretekre alapozva, a gyakorlatban bevált módszerekkel vezet végig a folyamaton, hogy békés szülőkké válhassunk, akik boldog, empatikus és önfegyelemre képes gyermekeket nevelnek. Készüljünk fel rá, hogy sok „aha!” élményben lesz részünk, és új megvilágításba kerülnek a korábbi konfliktusok – mire a könyv végére érünk, sokat tanulunk nemcsak a nevelésről, hanem önmagunkról is.
„Az, hogy a legjobb énünket nyújthassuk a gyermekeink számára, némi belső munkát, konfliktusmegoldást kíván a részünkről, és ez sohasem könnyű feladat. A gyermekeink iránti szeretetünknél azonban semmi sem nyújthatna nagyobb ösztönözést e munka elvégzésére. Dr. Markham egy sor olyan stratégiát kínál nekünk szülőknek, melyek segítségével begyógyíthatjuk a saját sebeinket és elmélyíthetjük a belső kapcsolatunkat a valódi énünkkel, ezáltal pedig könnyebben megteremthetjük az áhított mélyebb kapcsolatot a gyermekeinkkel.” /részlet az előszóból/
„Akár azért olvassuk a könyvet, mert szeretnénk tudományos kutatások alapján meghozni a neveléssel kapcsolatos döntéseinket, akár tanácstalanok vagyunk egy bizonyos probléma megoldásában, akár a végső kétségbeesés határán állunk, jó helyen járunk. Senki sem mindig tökéletesen békés, hacsak nem megvilágosodott. Minden alkalommal, amikor úgy döntünk, hogy nagyobb együttérzéssel fordulunk önmagunk és gyermekünk felé, teszünk egy lépést a belső béke és a boldogabb élet felé.” /részlet a bevezetésből/
