"Miért írok könyveket az élet szótlan lényegéről? Miért próbálom elmondani az elmondhatatlant?
Talán a „miért” nem a megfelelő kérdés. Úgy tűnik, minél mélyebb a belső csend, annál természetesebben és könnyedebben áradnak a szavak, miután végleg megszabadultak béklyóiktól, az alkalmazkodás és a korrektség börtönéből, valamint attól az igénytől, hogy tetszést arassanak, vagy egyáltalán meghallják őket.
A legtisztább csendből tör elő ez a finom muzsika, önmagam kreatív és játékos hangjegyei, a beszéd előtti csend vibráló kifejezései, melyek ott rejlenek mindennek mélyén, és a jelen pillanatoddal való meghittségbe hívnak itt és most. A szavaim a te szavaid, maga az élet szavai, melyek örökké felkínálják magukat arra emlékezve, ami sohasem múlik el, és végtelenül ragyog.
A könyv prózában és versben írott sorai, melyeket kétévnyi naplóbejegyzésből és Facebook-megosztásból gyűjtöttem össze, azt a célt szolgálják, hogy vezessenek, provokáljanak, bátorítsanak és talán lelkesítsenek magányos, fájdalmas, eksztatikus, őrült, kimerítő, üdvös és zavarba ejtő úttalan utadon azon Otthon felé, melyet sohasem hagytál el: a jelen pillanat felé."
