A kosár üres.
Vásárláshoz kattintson ide!
Visszatérés a csendhez
Az igazi béke - a szembeállás meghaladása
Állandóan azon vagyunk, hogy a világ felszíni vagy megkülönböztető aspektusát erősítsük. Csakhogy ezen a szövétneken számtalan lyuk van, amelyen keresztül eszmék szivárognak ki: a nukleáris fegyverek eszméje, a béke vagy a nem-béke eszméje, a fegyverkezés vagy a leszerelés eszméje.
Ha a világ valamelyik aspektusát rögzíteni kívánjuk – mondjuk békemozgalmat szeretnénk –, akkor nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a fegyverkezés és a leszerelés bizonyos értelemben ugyanaz a dolog: emberi tudatlanság által megalkotott elv, elmélet és dogma. Ha ragaszkodunk a leszerelés eszméjéhez, problémát hozunk létre. Másrészről viszont, ha a fegyverkezés eszméjéhez ragaszkodunk, még több problémát teremtünk. Nézzük meg mindkét oldalt. Melyik jobb? Átmenetileg a leszerelést olyan eszmének tartjuk, amely által közelebb kerülhetünk az igazi békéhez. De ez a leszerelés csak egy eszme. Nem kapaszkodhatunk bele, mint ami a fegyverkezés ellen van, mert ha így teszünk, végül a leszerelés gyönyörűséges zászlaja alatt harcolunk. Harcolunk a béke eszméjéért. De akkor milyen ez a béke? Semmi más, csak egy eszme. Akkor miért nem úgy tekintünk a béke eszméjére, mint ami csak egy eszme, amelyet átmenetileg arra használunk, hogy közelebb kerüljünk az igazi békéhez? Másképp nem kerülhetünk közelebb hozzá.
Hol van hát az igazi béke forrása?
Ahhoz, hogy közelebb kerüljünk az igazi békéhez, elköteleződésre van szükség – olyan elköteleződésre, amely erős, letisztult és szellemi irányultságú. Ilyen elköteleződés a fogadalom. Egyszerűen tégy fogadalmat! Kötelezd el magad az igazi béke iránt, mint a Buddha a halott fa alatt. De ne feledd, hogy még ha el is köteleződünk az igazi béke mellett, sokan lesznek, akik nem fogadják el az utunkat. De hát végtére is hol található az igazi béke? Saját magunkban. Magunknak kell megmaradnunk a békében. Még ha nehéz, akkor sem hagyhatunk fel vele. A buddhának folytatnia kell az ülést a kiszáradt fa alatt. Ez a mi ülésünk.
Minél inkább így ülünk, annál inkább észrevesszük az emberi tudatlanság erejét. Nincs magyarázat arra, hogy miért teremtjük meg ezt a rettenetes helyzetet, mégis állandóan megteremtjük. Amikor szellemi értelemben elköteleződünk az igazi béke mellett, napról napra túl kell lépnünk azon, hogy az emberek elfogadják-e a békét, vagy sem. Ez nem politikai stratégia kérdése, hanem szellemi elköteleződés a béke mellett. Újból és újból megízleljük a békét, feldolgozzuk, megemésztjük, és végül benne is élnünk.
A dologban az a nehéz, hogy minél inkább megízleljük és megrágjuk az igazi békét, annál inkább észrevesszük az emberi tudatlanságot. De minél inkább észrevesszük az emberi tudatlanságot, annál kevésbé tudjuk abbahagyni az igazi béke tanítását, az igazi békében való élést.