Gondolatok és elmélyedés

Az ürességben felmerülő, fennálló és feloldódó gondolatok megfigyelése során felismerjük a gondolat valódi, üres természetét: a gondolatok a tudat megnyilvánulásai, jellegükben megegyeznek a tudat természetével, ahogyan a hullámok és a tenger is megegyeznek vízjellegükben.

Mikor az elmélyedésben felmerülnek a gondolatok, tudatában vagyunk annak, hogy az ürességből merültek fel, és az üresség természete a lényegük. Nem térítenek el bennünket, hagyjuk őket áramlani, mi pedig maradunk az elmélyedés nyugalmának állapotában. Ily módon az üresség természetes állapota világosabbá válik: közvetlenül a saját tapasztalatunkon keresztül szembesülünk a világosság (rig pa) és az üresség (kun gzhi) egységével és azonosságával, ily módon felismerjük elválaszthatatlanságukat a természetes állapotban.

Ami a számunkra fontos, hogy elérkezzünk abba az állapotba, melyben többé nem térítenek el vagy zavarnak meg a gondolatok. Ez nem egy lecsupaszított állapot, amelyben nincsenek jelen a gondolatok. Valójában a gondolatok nélküli elnyugodott állapot kultiválása – mely két gondolat közötti természetes űr elnyújtásával érhető el – a tudatlanság állapotához vezet, nem pedig a jelenléthez, abban az esetben, ha a gondolatok kényszerített visszaszorítása során csak az üresség van jelen, világosság, ellazultság és jelenlét nélkül.

Az elmélyedés valódi állapotában ellazultak vagyunk, nem hozzuk létre és nem is gátoljuk a gondolatokat, egyszerűen a jelenlétben időzünk anélkül, hogy a gondolatok megjelenésének vagy hiányának tudatállapota megzavarna bennünket. A dzogcsen elmélyedés jelenlét a gondolatok feletti állapotban, mivel a fogalmi, gondolatgyártó tudat – amely a gondolatok folyamatos megalkotásával szokás szerint lefoglalja a tudat figyelmét – most pihen. Máskülönben a fogalmi, gondolatgyártó tudat a gyakorlót a jelenlétben való elmélyedés ellazult állapotából a feszültségbe taszítja, ami megnehezíti, hogy hosszú ideig ebben az ellazult állapotában maradjon.

UGRÁS A KÖNYVHÖZ