„Még a mai gyermekek életében megtörténhet, hogy a virágzó élet és anyag finom, pókhálóvékony szálakból szőtt takarója, ami a Föld felszínét borítja, működésképtelenné válik, és többé nem képes fenntartani az emberi életet. Ha ez bekövetkezik, elmondhatjuk, az ökofilozója volt a nyugati filo-zófia utolsó nagy kísérlete, hogy megértse az ember helyét és szerepét a világ viszonylatában.”
John Griffin
„A technológia által a környezetre gyakorolt pusztítás problémája, az ökológiai válság és hasonlók mind az amnézia avagy feledékenység betegségéből fakadnak, amelyben a modern ember szenved. A modern ember egyszerűen elfelejtette, ki is valójában. (..) úgynevezett »fejlődésének« belső törté-nete — amely a hagyományos ember történelmi hátteréből bontakozott ki, aki egyszerre őse az időben és központja a térben — a középponttól és a tengelytől való fokozatos eltávolodás a küllőkön keresztül a peremig ..). De ahogyan minden perem feltételezi a küllőket ..), úgy maga az emberi létezés ténye is feltételezi a középpont és a tengely jelenlétét, és így minden kor emberének elkerülhetetlen kapcsolatát az Emberrel mint olyannal ..) minden külső változáson és átalakuláson túl."
Seyyed Hossein Nasr
„(...) az ember egyetlen célja a világban, hogy tanúskodjék az igazságról, és minden harmónia és sze-retet, ami nem az igazságon alapszik, szükségszerűen hamis és a valódi harmónia jegyében minden további gondolkodás nélkül feláldozandó. A béke (ezen a világon) nem a legnagyobb jó, hanem ép-pen a legnagyobb rossz, ha az embernek nincs többé bátorsága, hogy tanúságot tegyen az igazságról."
Franz von Baader
„A téridő az ember megélt világa, az a kozmikus processzus, amiben az ember teret és történelmet termel magának, rossz esetben saját hasznára, jobb esetben abbéli igyekezetében, hogy egyfajta tükröt hozzon létre, melyben Isten megláthatja saját képmását, és (ami ugyanaz) amiben az ember is megláthatja Istent."
Kulcsár Géza
„Amikor a kézművesség szépségét szemléljük, és mindazon dolgokét, amiket megalkotott, megszaba-dulást keresünk gaztetteink rabszolgaságából. Semmi sem természetesebb az ember számára, mint hogy maradandó mértékre van szüksége, mely védelmet nyújt földi élete elkerülhetetlen mulandó-sága ellen. Mi legyen e mérték? Ez a .kézművesség által feltett igazi kérdés. Miért foglalkoztatnak minket továbbra is a mesterségek? Bizonyosan azért, mert még képesek vagyunk felismerni bennük a képmást — bármilyen halovány is —, amivé még mindig lehetnénk."
Brian Keeble
„A folyókat nem érdekli az ember bölcsessége. Nem azért, mert bölcsesség és szellem hidegen hagy-ja őket, hanem mert saját »szellemük« van. Ezért beszél Hölderlin később — az egyik legsodróbb gondolatmenetében — »folyószellemről«. És ezért nevezi a folyókat »sugalmazottnak«, ugyanakkor »tünékenynek«. Rejtélyes nevek ezek. Az egyik a jövendőről, a sejtelemről beszél. A másik a folyónak a már megtörténtre irányulását jelöli. Ugyanakkor mindkettő egységes, rejtett viszonyban áll az elmúlttal és az eljövővel — azaz az időbelivel."
Martin Heidegger
„A növény mindig szimbolikus jelentést hordozott a transzcendencia felé nyitott szellemű emberek számára. A gyökér jelképezte mindazt, ami a múltba nyúlik, a hagyományokból táplálkozik. A ha-gyomány hordozta bölcsességben és rendben gyökerezés alapozza meg azt, hogy legyen a létezésnek tengelye, ami mentén növekedni lehet az ég, a teremtőerő forrása felé. A lomb mindannak jelképe, amit életünkben sikerül kibontakoztatnunk adottságainkból, míg a virág és a gyümölcs az életünk értéke és eredménye, ami a továbbadást, a tradíció fenntartását, az áthagyományozást biztosítja."
Csörgő Zoltán
