Bemutatás:
A dzogcsen a tibeti buddhizmusban és a bön hagyományban a szellemi megvalósítás legmagasabb ösvénye, amely közvetlenül a végső valóságra irányul, ennek fényében láttatja a világot és mutat rá a megszabadulás lehetőségére, mibenlétére. A jelen kötet két tanulmánya a „buddhista” dzogcsen alaptanításaiba és gyakorlataiba vezeti be az olvasót. Marc-Henri Deroche és Akinori Yasuda írása az abszolút lét és tudat három arculatával (üres Lényeg, világos Természet, akadálytalan Együttérzés) kapcsolatos tanításokat tárgyalja, a nagy 14. századi dzogcsen mester, Longcsen Rabdzsam művei alapján (A három gnózis tanítása a dzogcsenben). Ian A. Baker a tibeti tantrikus buddhizmus és a dzogcsen testiséggel összefüggő jóga-gyakorlatainak történeti kibontakozását és lényegi sajátosságait vizsgálja, a 15. századi bhutáni kincsfeltáró, Orgyen Pema Lingpa „Titkos kulcs a szelekhez és csatornákhoz” című értekezéséből kiindulva (Jóga és testkultúra a vadzsrajána buddhizmusban és a dzogcsenben).
A tanulmányok a tudományos és filológiai szempontok mellett kitérnek az emberi test és tudatosság természetével kapcsolatos bölcseleti alapkérdésekre, összefüggésekre is. A felvetett témák árnyaltabb megértését segíti dr. Németh Norbert bevezető tanulmánya, amely a dzogcsen megközelítését a tapasztalás oldaláról mutatja be, olyan fogalmak mentén, mint az „önmagára irányuló éberség” (rigpa), a nemkettősség vagy a kontempláció.
Idézetek a könyvből:
A nyingma és a bön hagyomány legmagasabb ösvényét képviselő dzogcsen vagy atiyoga szemléletében az Abszolútum, a primordiális Alap úgy jelenik meg, mint amit »három gnózis« jellemez: a Lényeg, amely üres, a Természet, amely világos, és az Együttérzés, amely akadálytalan vagy mindent átható. (…) A három gnózis tanításának célja, hogy a lehető legtömörebb formában meghatározza a primordiális Alap mibenlétét. Valójában a számos értelmezés mindegyike ebbe a három kategóriába sorolható be, mint arra Longcsenpa az Igazgyöngyfüzért idézve rámutat: »A Természetes állapot arculatait sokféleképpen határozzák meg. De [lényegében] a gnózis három formájáról van szó.«”
„A buddhizmus tantrikus irányzata, a Bhutánban és Tibetben elterjedt vadzsrajána úgy mutatkozik meg, mint ami a leggyorsabb utat kínálja a spirituális megszabaduláshoz, azonban a tradíció lényegét képező dinamikus test–tudat gyakorlatokat még az előrehaladott beavatottaknak is alig fedték fel. Ennek következtében a vadzsrajána inkább közösségi szerzetesi rituáléi fényében vált ismertté, semmint azon pszichofizikai módszerei által, melyek megkülönböztették a buddhista gyakorlatok korábbi formáitól. E tanulmányban a vadzsrajána buddhizmus és a dzogcsen jógájának és testkultúrájának figyelmen kívül hagyott témáját mutatjuk be, a 15. századi bhutáni tertön (gter ston) vagy »szellemi kincs-feltáró«, Orgyen Pema Lingpa (Orgyan Padma Gling pa, 1450–1521) által ismertetett huszonhárom jógamozdulat megvilágításán keresztül, melyek »kulcsok« a tudat és a test önfelszabadító természetének megvalósításához.”
