Kérdése van? Hívjon minket! +36706001905

Jézus és a felébredés

A Getszemáni kert

Adyashanti: Közben odaért velük a Getszemáni nevű majorba. „Üljetek le – mondta tanítványainak -, én arrébb megyek és imádkozom.” Csak Pétert és Zebedeus két fiát vitte magával. Egyszerre szomorúság fogta el, és gyötrődni kezdett.

2021.03.09 16:05
A Getszemáni kert

„Halálosan szomorú a lelkem – mondta nekik. – Maradjatok itt és virrasszatok velem!” Valamivel odébb ment, és arcra borulva így imádkozott: „Atyám, ha lehetséges, kerüljön el ez a kehely, de ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te!” [Máté 26:36-39]

Számomra ez Jézus történetének az egyik legmegkapóbb pillanata. Jézus, Isten Fia itt teljes mértékben emberi. Természetesen egyszerre isteni és emberi, mint mi mindannyian. Ebben a nehéz pillanatban ízelítőt kap a rá váró kálváriából. Tudja, hogy a keresztre feszítés az egyik legborzalmasabb, legfájdalmasabb, leggyötrelmesebb halálnem. Jézus idejében a keresztre feszítés nem számított szokatlan kivégzési módnak, tehát nagyon is tudja, hogy miről van szó. Emberi oldala nagyon-nagyon nehezen szembesül sorsával, ami úgy gondolom, érthető.

Jézus, Isten Fia most itt áll, és Istenhez könyörög: „Atyám, ha lehetséges, kerüljön el engem ez a kehely”. Lényegében ezt kérdi: „Isten, elkerülhetem? Bár jól tudom, hogy ez a sorsom, tisztában vagyok vele, hogy erre rendeltettem, de kérlek, hadd kerüljem el.” Ezek nagyon is emberi érzések, emberi érzelmek. Mégis, azonnal helyreigazítja magát, és az isteni természetre hangolódva ezt mondja: „De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te!” Az emberi síkból abban a pillanatban áthatol az isteni lét, a Szellem síkjára.

UGRÁS A KÖNYVHÖZ

Úgy látom, hogy ez a jelenet sok mindent elárul az ember egészéről. Az ember világa törékeny és gyarló, az élet egyetlen bizonyossága pedig a halál. Sohasem tudjuk, hogy mi fog történni. Súlyosan megbetegedhetünk, balesetet szenvedhetünk, elveszíthetjük szeretteinket, és iszonyúan nehéz az ilyen megmérettetéseken túljutni. Jézus azonban még a megpróbáltatások között is bátor. Tanítványai szeme láttára arccal a földre zuhan bánatában. Nem színlel semmit, nem védelmezi personáját, nem ölti magára a hamis guru köntösét, ehelyett egy tökéletesen hiteles lény. Amikor fél, akkor fél. Amikor azt érzi, hogy könyörögnie kell, hogy a helyzetet elkerülje, akkor könyörög.

 

Jézus és a felébredés

Ugyanakkor abban a pillanatban, hogy ezt kimondja, „de ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te”, nyomban visszafordul, és ráhangolódik az isteni létre, Isten akaratára. Rendkívül fontos tanítás ez. Még ha ki is billennünk az egyensúlyunkból – ami olykor természetes, figyelembe véve bizonyos élmények intenzitását –, újra ráhangolódhatunk az isteni létezőre, Isten akaratára, amikor arra készek és nyitottak vagyunk. A történet így folytatódik:
Aztán visszament tanítványaihoz, de alva találta őket. Szemére vetette Péternek: „Még egy órát sem tudtok velem virrasztani? Virrasszatok és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek. A lélek ugyan készséges, a test azonban erőtlen.” [Máté 26:40-41]
Ezeket a sorokat olvasva úgy gondolom, hogy amikor ezt mondja, nem csupán Péterhez beszél, hanem önmagához is: „a lélek ugyan készséges, a test azonban erőtlen”. Jól mutatja ez a sor azt, hogy min megy keresztül ott a kertben. A test gyenge, vagyis szeretné elkerülni végzetét, a lélek ugyanakkor készséges. Ez nem csupán Péternek szánt intés, hanem egyben vallomás is önmagáról Péter előtt. Azt mondja, „figyelj rám, nem különbözök tőled úgy, ahogy azt gondolod. Nekem is megvan az emberi oldalam, a törékenységemmel és félelmeimmel együtt. Vajon túl sokat kérek, amikor azt kérem, hogy virrassz és őrködj velem? Tényleg ennyire elálmosodtál?

UGRÁS A KÖNYVHÖZ