A koncentráció képességének fejlesztése

Vidéken még napjainkban is láthatunk építkezéseken dolgozó elefántokat Indiában.
Képzeljük el, hogy egy elefántot a hajcsárja, a máhaut egy kisvároson hajt keresztül egy építkezési területre. A város közepén bazár található, ahol az út mindkét oldalán árusok kézikocsijai sorakoznak, gyümölcsök és zöldségek halmaival. Ahogy az elefántot végigvezetik a szűk átjárón, minden valószínűséggel kiszúr magának egy fürt banánt, és az ormányával érte nyúl. A máhautnak meg kell akadályoznia az efféle lopást, hiszen ki kellene fizetnie a banánt, amit az elefántja felfal.

Az elefánthajcsárnak meg kell zaboláznia az elefántot, hogy ne hadonásszon az erőteljes ormányával, éppen úgy, ahogy nekünk is féken kell tartanunk erőteljes elménket. Ha a máhaut egyszerűen megragadná az elefánt ormányát, akkor az állat könnyedén elbírna vele. Hasonlóképpen, ha erővel próbáljuk az elménket a csendes engedelmesség állapotába kényszeríteni, akkor nagy valószínűséggel a hatalmába kerít bennünket, ahogy az előző fejezetben tárgyaltuk.

Az elefánthajcsár, az efféle problémákat elkerülendő, egy botot ad az elefántnak, mielőtt belépnének a bazárba. Az elefánt hajlékony ormányával megragadja a botot, és végigsétál a szűk átjárón. Amikor meglát egy fürt banánt, nem tudja azt megragadni, amíg a botot az ormányában tartja. S mivel a máhaut jól beidomította, nem fogja elengedni a botot.

A bot arra szolgál, hogy lefoglalja az elefánt erőteljes ormányát, ami által féken tartja az állat azon hajlamát, hogy hadonásszon és rosszalkodjon vele. Ugyanígy, ha egy meditációs tárgyra összpontosítjuk a figyelmünket, az leköti az elménket, és visszatartja attól, hogy elkalandozzon. Az előző gyakorlatokban több ilyen meditációs tárgyat megismertünk, például a gyertyalángot, a zümmögő hangot és a lélegzetünket. Amíg megmaradunk egy ilyen tárgy mellett azáltal, hogy rajta tartjuk a figyelmünket, addig féken tartjuk az elme elkalandozásra való hajlamát.

Úgy tűnik azonban, az elefánt jobban képzett nálunk, hiszen szilárdan megragadja a neki adott botot, mi viszont nagy valószínűséggel újra meg újra elengedjük a meditációs tárgyat, különösen a meditáció tanulásának kezdetén. Sok gyakorlatra van szükség, mielőtt a figyelmünk folytonosan megmarad egy meditációs tárgyon, anélkül hogy zavaró tényezők megszakítanák ezt a folyamatosságot.

Amikor az elefántot idomítani kezdik, rendszeresen elejti a botot. A máhaut minden egyes alkalommal türelmesen visszaadja neki, hogy próbálja meg újra. A képzetlen elme ugyanígy újra meg újra elengedi a meditációs tárgyat. De képezhetjük az elménket azzal, hogy szelíden visszahozzuk minden alkalommal, amikor elkalandozik. Amikor súlyt emelünk, minden egyes ismétléssel erősítjük az izmainkat. A meditációban minden egyes alkalommal erősödik a koncentrációs képességünk, amikor visszahozzuk a figyelmünket.

UGRÁS A KÖNYVHÖZ