Az állandóság és az állandótlanság

A megkülönböztető bölcsesség felismeri, micsoda ostobaság állandóság nélküli dolgokat kergetnünk az állandóság keresése során. Legyen az pénz, ennivaló, szeretők vagy magas szellemi állapotok, bolondság az állandóságot abban keresni, ami kezdettől fogva állandóság nélküli.

A megkülönböztető bölcsesség elengedhetetlen. E tisz­tánlátás nélkül nincs lehetőség annak végső felismerésére, ami állandóan itt van.

Az állandótlanság felismerése olyan, mint a villámcsapás, mely megnyitja a tudatot. Ez nem hiedelem, remény és elmélet, hanem annak a felismerése, hogy minden kapaszkodásunk hiábavaló. Minden elutasításunk hiábavaló. Haszontalan az elmének minden arra irányuló próbálkozása, hogy megfogjon, megtartson vagy megragadjon valamit.

Ha ezt a felismerést egy bizonyos élményhez kapcsolod, akkor az elmédben a felismerés is egy dologgá válik. Márpedig egyetlen dolog sem állandó.

_{* * *}

Időről időre megtapasztaltam a felébredettséget és az áldott boldogságot, ami egyszer két teljes hétig tartott. De hogyan adhatja át vagy nyithatja meg magát az ember ennek az állapotnak állandóan?

Először tisztán válaszd szét, mi az, ami állandó, és mi az, ami állandóság nélküli! A gondolatok nem állandóak. Megjelennek és eltűnnek. Azt kétségtelenül tudod, hogy szertefoszlanak minden éjjel, amikor a mély alvás állapotába kerülsz.

UGRÁS A KÖNYVHÖZ

Minden forma megjelenik és eltűnik. Még a legfennköltebb élmények is csak finom formák, és mivel formák, jönnek és mennek.

Érettségre vall annak felismerése, hogy minden „dolog” jön és megy. Ez az igazság. Lehet, hogy először félelmetes igazságnak tűnik. Nincs olyan „dolog”, amely maradandó. Add át magad ennek a félelem ellenére, és ismerd fel, hogy lehetetlenség bármihez is ragaszkodni! A saját testedhez, de még a legvágyottabb állapothoz sem ragaszkodhatsz. Amikor felismered ennek lehetetlenségét, képessé válsz az önfeladásra. Az önfeladásban feltárul a létezés állandó jelenléte.

Ahogy mondod, bepillantottál a felébredettségbe. Ennek a bepillantásnak a következménye az áldott boldogság élménye, amely eltartott egy darabig. Erős bennünk a hajlam, hogy megpróbáljunk ehhez a magasztos élményhez ragaszkodni. Nem ismerős? Amint átéled a feloldódás és elengedés édes élményét, pánikot vagy mentális küzdelmet tapasztalhatsz, amikor ezt megpróbálod megtartani. Mivel küzdesz a megtartásért, természetesen az édes érzés sokkal hamarabb elillan.

Minden elmefolyam számára meg kell történnie egy alapvető ráébredésnek ahhoz, hogy felismerje saját forrását. Ha viszont megpróbálsz a ráébredés eredményéhez ragaszkodni, éppen most siklasz át az Én felismerése fölött.

Ha megpróbálsz ragaszkodni az emelkedettség állapotához, bármilyen magasztos legyen is az, átsiklasz afölött, ami mélyebb, mint az emelkedettség állapota. És mivel egyetlen állapothoz sem lehet ragaszkodni, újra meg újra csalódottságot tapasztalsz.

Miért nem ahhoz ragaszkodsz, ami mindig itt van? Ehhez is lehet ragaszkodni: magához az örökkévalósághoz, amely időn kívüli, és mégis magában foglalja az időt. Az örökkévalóság nem jön és megy. Nem „dolog”, hanem az, amiben felbukkan minden dolog – minden állapotot beleértve. A boldogság és a nem boldogság, a szokatlan és a nagyon is megszokott, a kényelem és a kényelmetlenség mind itt jelenik meg: az örökkévalóságban.

Az örökkévalóság a menedéked. Ismerd fel az örökkévalóságot magadban! Az örök jelenlét a Buddha-tudat. Az örök jelenlét nem a Buddha-tudattá válás vagy a Buddha-tudat elérése, hanem azonnali felismerése önmagának – örök Buddha-tudatként.

Tekintet nélkül a pillanatnyi állapotra, jelen van az, ami csendet, nyitottságot, békét és tisztaságot sugároz. Ez nem „dolog”.

Először ismerd fel azt, ami nem állandó! Én azt mondom, egyetlen „dolog” sem állandó, de ezt neked kell önmagad számára felfedezned. Amikor felfedezed, hogy minden állandóság nélküli, azonnal abbahagyod az állandóság keresését a „dolgokban”. Hagyd abba az állandóság kutatását, nemcsak a durva, de a nagyon finom dolgokban is: úgymint az elgondolásokban, az állapotokban és az élményekben.

A szenvedés körforgását úgy tartod fenn, hogy továbbra is megpróbálsz állandóságot kicsikarni olyan dolgokból, amelyek természetükből adódóan állandóság nélküliek.