A kosár üres.
Vásárláshoz kattintson ide!
Ráébredés
Az elme lényegi természete
Spira: A tudatában levés egyformán ragyog minden tapasztalatban. Még a mély depressziót is megvilágítja a tudatosság fénye. Nincs elkendőzve, sem eltemetve, és még megtalálni sem nehéz, mivel éppen annak a megismerésnek a fénye, amely által minden tapasztalat ismertté válik.
Ramana Maharsinak és a Buddhának nem volt különleges hozzáférése a saját elméje természetéhez, sem más különleges képessége. A Buddha csupán leült egy fa alá, és azt mondta magának: „Itt maradok addig, amíg meg nem ismerem saját elmém természetét.” Elméjének lényegi természete pontosan ugyanaz, mint mindannyiunké.
Amikor Ramana Maharsin hirtelen úrrá lett a halálfélelem, lefeküdt a földre, és egyszerűen annyit kérdezett magától: „Mi a saját lényegi természetem? Mi az, amit nem lehet eltávolítani önmagamból? Mi történik a tudatossággal, mikor a test meghal?” Tulajdonképpen nem tett mást, mint spontán módon belevetette magát az önkutatás folyamatába.
Az emberek nehézségeire és akadályaira való tekintettel, együttérző engedményként minden nagy spirituális és vallási hagyomány különféle tanokat és gyakorlatokat sorakoztatott fel, hogy megtisztítsa és felkészítse az elmét arra, hogy végül alámerüljön a saját forrásába vagy esszenciájába.
Ramana Maharsi kikerülte mindezeket a fokozatos eszközöket, és pillanatnyi tapasztalatától közvetlenül elméje lényegi természete felé fordult, újraélesztve korunk számára a közvetlen ösvényt.
Ez a kor a közvetlen ösvény kora.