Az emberi tudat működése - részlet
Nem remélheti az ember, hogy megtapasztalja a belső békét vagy szabadságot, ha nem érti az elméje és általában az emberi tudat működését. Minden viselkedés – legyen az építő vagy pusztító – a gondolatainktól függ. Ha megértjük, hogyan működik a gondolkodásunk, nem kevesebbet fedezünk fel, mint az emberi pszichológia titkait.
Az elménk helyes felfogásával és megértésével kitárul előttünk a megszabadulásunkhoz vezető kapu, miközben áthatolunk a káprázat fátylán, és kijutunk a tisztaság és a bölcsesség napfényére. Az elme és a tudat tanulmányozása tehát a jóga központi része.
Az elme és a tudat nyilvánvaló módon lényünk minden szintjéhez kapcsolódik, de finomságuk miatt úgy tartják – már ami a jóga embermodelljét illeti –, hogy a lét harmadik és negyedik burkában helyezkednek el. A jógi különbséget tesz a mentális test (manómaja kósa) – ahol az emberi élet szünet nélküli gondolatai megjelennek – és az intellektuális test (vidnyánamaja kósa) – ahol az értelem és a megkülönböztetőképesség található – között. Ebben a fejezetben részletesen foglalkozunk a mentális testtel, illetve azzal, hogyan működik együtt – akár jól, akár rosszul – az életünkben a gondolkodó agy, az emlékezet, az ego és az érzéki észlelet. Be fogom vezetni az értelem (intelligencia) jógikus meghatározását is – amihez a megfontolt megkülönböztetésen és az akarat gyakorlásán alapuló tudatos választások tartoznak –, de részletesen a következő fejezetben fogok visszatérni az értelemhez és a bölcsességhez. Az értelem segítségével indítunk el változásokat és szabadulunk meg a mélyen gyökerező viselkedésmintáktól, és általa kormányozzuk magunkat egyre közelebb a megvilágosodáshoz és a szabadsághoz. Csak akkor remélhetjük azonban, hogy az értelmet megerősítjük magunkban, ha megértjük, miért érzünk olyan gyakran ösztönzést arra, hogy nélküle cselekedjünk.
Patandzsali úgy döntött, hogy Jóga-szútráiban a jógafilozófia és -gyakorlat központi témájának az elme és a tudat – mind sikeres, mind kudarcra ítélt – működését teszi meg. A jógi nézőpontjából a gyakorlat és a filozófia elválaszthatatlan egymástól. Patandzsali első szútrája azt mondja: „Most be fogom mutatni az erkölcsös viselkedés fegyelmi szabályait, ami a jóga.” Más szavakkal a jóga olyasvalami, amit teszünk. Mit tegyünk hát? A második szútra elmondja: „A jóga a tudatunkat zavaró elmemozgások és -hullámzások elcsendesítésének folyamata.” Minden, amit a jógában teszünk, ennek a roppant nehéz feladatnak a teljesítéséhez kapcsolódik. Ha elérjük, állítja Patandzsali, a jóga célját és gyümölcsét is elérjük.
Egy életnyi munkám fekszik abban, hogy bemutassam: az ember az első óráján elvégzett első szamaszthitijétől (egyenesen vagy mozdulatlanul állás) vagy tádászanájától (hegypóz) kezdve ebbe a feladatba fog bele. Ha kitart és csiszolja magát, miközben erőre és tisztaságra tesz szert, folyamatosan egyre mélyebbre hatolva a kezdeti gyakorláshoz képest, akkor a jóga által kínált testi és légzéstechnikák elvezetik a Patandzsali által kitűzött nagyszerű célhoz. Annak fogalmi megértése is alapvető azonban, hogy mit igyekszünk tenni, legalábbis amíg nem képzeljük, hogy helyettesítheti a gyakorlást. Ez a megértés segíti a gyakorlást. A tervrajz nem ugyanaz, mint maga az épület, de kétségtelenül fontos az utóbbi megvalósításához.
A jógának pontos meghatározásai vannak az elméről és a tudatról, és a nyugati nyelvek szavai nem mindig felelnek meg teljesen a szanszkritnak. Menet közben el fogom magyarázni őket, de most legyen elég annyi, hogy az átlagos nyugati szóhasználat az elmét és a tudatot rokon értelműen használja. A szabatos szanszkrit nyelvben az elme a tudatnak egy aspektusa vagy része. Az elme a tudat (csitta) külső rétegét alkotja, ugyanúgy, ahogy a csontozat és az izomzat a külső burok, test, mely a létfontosságú szervek, valamint a keringési és légzőrendszer belső testét foglalja magába. A tudat azt a képességünket jelöli, hogy tudatosak vagyunk, mind külsőleg, mind belsőleg. Ez utóbbi az önmagunkra való tudatosság. Jó hasonlat a tudatra a tó képe. A tó tiszta vize tükrözi a körülötte lévő szépséget (külső), de az ember keresztül is láthat a tiszta vízen egészen a tófenékig (belső). Hasonlóképpen, a tiszta elme vissza tudja tükrözni a körülötte lévő világ szépségét, és amikor az elme csendes, az Önvaló vagy lélek szépségét is látjuk benne visszatükröződni. De valamennyien tudjuk, hogy a tavakat a víz pangása és szennyeződése fenyegeti. Ahogy a tó vizét tisztán kell tartanunk, ugyanúgy a jóga feladata az, hogy megtisztítsa és elcsitítsa a tudatosságot háborgató gondolathullámokat.
Melyek tehát azok az elmemozgások vagy hullámzások, amelyekről Patandzsali ír? A tó hasonlatában ezek fodrozódások és hullámok a felszínen, illetve áramlatok és mozgások a mélyben. Mindannyian felismerjük, hogyan fodrozzák váratlan gondolatok az elménk felszínét: „Ó, elfelejtettem répát venni”, vagy „A főnököm nem kedvel.” Megfigyeljük, hogyan hoznak létre a külső zavarok belső zavarokat: „A buta fecsegésük miatt képtelen vagyok koncentrálni!” A jóga nyelvén: a buta fecsegés – akár másoké, akár a miénk – rengeteg figyelemelterelő hullámot kelt. Ugyanez elmondható a vágyainkról, az ellenérzéseinkről, a féltékenységünkről, a kétségeinkről és a félelmeinkről: az elménkből és a tudatunkból törnek a felszínre. Az emlékezetből felmerülő gondolatokat bizonyosfajta hullámnak tekintik, ahogy az alvást vagy az álmodozást is. Még a tudatlanságot is egyfajta tudati mozgásnak tartják. Ezeket később megvizsgáljuk majd, de a lényeg az, hogy számos különböző erő háborgatja folyamatosan a tavat, felkavarva a vizét és fodrozva a felszínét. Ebből láthatjuk, hogy tavunkat a kristálytiszta átlátszóság és nyugalom állapotában tartani óriási feladat. Először tehát alaposan meg kell vizsgálnunk a tudatunkat, hogy lássuk, milyen összetevők alkotják, és elemeznünk kell, hogyan működnek együtt ezek az elemek.
A tudat belső működése
A legtöbb könyvesbolt polcain csak úgy hemzsegnek az önsegítéssel, személyes problémákkal és növekedéssel, pszichológiával, spirituális gyakorlatokkal és ösvényekkel foglalkozó könyvek. Amivel viszont nagyon kevés könyv foglalkozik, az az emberi dilemma mélyén meghúzódó tartós probléma: az elménk vagy tudatunk – nem csupán a tudatunk természete, hanem mindenekfölött az, hogyan működik az elménk.
Képzeljük el, hogy egy gépkocsihoz olyan használati utasítást írnak, amely vég nélkül és ékesszólóan tárgyalja az autó karosszériáját, stílusát, színét, gyorsulását, kényelmi fokozatát és biztonsági jellemzőit, de egyetlen szót sem ejt arról, hogyan működik a belső égésű motor. Egy efféle leírásból senki sem tudná megérteni, karban tartani vagy megjavítani az autóját. Szerencsére el tudjuk vinni a kocsit a szervizbe, ahol értik a motorok csínját-bínját, és képesek is megjavítani. De kihez visszük el megjavíttatni az elménket? Elmehetünk tanácsért pszichológushoz, de a saját elménk rendbehozatala végül is a mi feladatunk.