Márc
11
2021
17:11
Márc
11
2021
17:11
Az igazságtól való félelem
Pápádzsi: Az Ön-kutatáskor megjelenő félelem az a rejtett szándék, hogy a kutatás végeztével ezzel vagy azzal légy. Ezt elfojtod, és békében vagy. Száműzöd ugyan a tudatalattidba, egy idő után azonban újra felébred. Ne fojtsd el hát ezeket a szándékokat, csak értsd meg, hogy nem léteznek! Attól még lehet sok mindened, de tudd, hogy nem léteznek.
A félelem az eltűnéstől, mely megjelenhet az Ön-kutatással,
a régi érzés: „én a test vagyok”.
Ez nem az újtól, hanem a régi elhagyásától való félelem.
Ne félj, és ugorj saját Létedbe!
Amikor „te” eltűnsz, minden félelem is eltűnik.
Maradj csendes, légy nyugodt, itt vagy.
Maradj a Szívedben jelenlétként!
Ne félj a találkozástól az Önvalóval,
hiszen mindig is az voltál.
Semmi sem veszhet el, ne félj!
Attól is félhetsz, hogy „elveszíted” Azt.
Csak ha birtokolsz valamit,
akkor jelenik meg a félelem az elvesztésétől.
Egyedül az Önvalót nem tarthatod meg,
csak Azt nem veszítheted el.
Az egyetlen módja, hogy elkerüld a félelmet:
térj vissza a belső szépséghez,
az Önvalóhoz, a jobb oldalon lévő Szívhez.
Attól is félhetsz, hogy őrült leszel elme nélkül,
ám ahol elme van, ott kettősség is van,
és ahol kettősség van, ott vágy, harag,
gyűlölet, félelem, egyszóval: őrület van.
Ne félj hát az elméd elvesztésétől,
mert épp a nemelme az épelméjűség!
Ez nem cselekvőség, nem ítélkezés, nem gyűlölködés,
hanem a legfőbb bölcsesség és béke.
Minden félelem alaptalan,
mert minden félelem a nem létező „másikon” alapul.
A félelem csak az ébrenlét és az álom állapotának kettősségében él.
Ahol félelem van, ott hamisság is van,
meditálj mindennap, hogy legyőzd ezt!
A félelem: nem venni tudomást a célról,
tarts hát fenn szoros kapcsolatot a szabadsággal,
legyen az akár gyűlölet, akár szeretet!
Az Ön-kutatáskor megjelenő félelem az a rejtett szándék, hogy a kutatás végeztével ezzel vagy azzal légy. Ezt elfojtod, és békében vagy. Száműzöd ugyan a tudatalattidba, egy idő után azonban újra felébred. Ne fojtsd el hát ezeket a szándékokat, csak értsd meg, hogy nem léteznek! Attól még lehet sok mindened, de tudd, hogy nem léteznek. Olyan ez, mint a gyermekek és a tengerparton épített homokváraik. Egész nap játszanak, de a nap végén nem próbálják meg a zsebükben megtartani a homokot. Örvendezve rúgják bele az óceánba a homokvárat, vagy csak nézik, ahogy elmossa a dagály.
A homok homok tehát.
Semmi sem tartozik hozzád! Olyan ez, mint a szellő.
Hagyd, hogy az elméd olyan szabad legyen, mint a szellő,
azáltal hogy nem ragaszkodsz semmihez!
Ez a boldogság titka: élvezd a kertet,
de ne ragaszkodj semmihez!
Az igazság megismeréséhez félelem nélküli,
szattvikus értelemre van szükség.
Vászanákkal, zavarodottsággal és félelmekkel
nem tudod végezni az Ön-kutatást.
Az elmének tehát mentesnek kell lennie
a vászanáktól és a félelmektől,
s ez attól függ, milyen erős a vágyódás benned.
Ne is figyelj az önző énre!