Az érzéki vágyak kezelése

Egy házasság természetes fejlődése során csökken a szenvedély fontossága – nem válik jelentéktelenné, de kevésbé lesz fontos ­–, és helyét mindinkább a szeretet és a barátságosság tölti ki. Úgy hiszem, és úgy tapasztaltam, hogy az isteni szeretethez a személyes szeretet útján jutunk el – egy másik megtestesült lélek szeretetén keresztül. Éppen úgy, ahogy nem találhatjuk meg a megvilágosodást azzal, hogy a kedvünk szerint szaladgálunk egyik gurutól a másikhoz, Isten nagyobb szeretetét sem fogjuk megtalálni, ha mindig a tökéletlenségeket keressük az egyes teremtményekben.

Mindent összevéve érdemes kitartani amellett, amit az ember elkezdett. Korábban elismertem, hogy a pránájáma unalmas lehet. A szétszórt elme számára ugyanígy unalmas lehet a szexuális hűség. De ha Egyet szeretünk, Mindenhez hozzáférünk. A bizalom és a hűség nemcsak egymáshoz, de az Egyetemeshez is köt bennünket. Amikor a levegőt gyengéden kilélegezzük a szív felé, a szív megtisztul a zavaró vágyaktól és érzelmektől. Az a szeretet, amely meghaladja az egyéni vonzódás egyediségét, és meglátja a lelket a másikban, az Istenhez vezető nagyszerű út.

Természetesen könnyű ezt mondani nyolcvanhat évesen. Fiatalemberként meg kellett harcolnom azért, hogy megőrizzem a tisztességemet. Az erkölcsi tisztaság egy eszmény, a tisztesség pedig valóság. Nem akartam meghasonlani, nem akartam megosztani magam. A szanszkrit di gyök ugyanarra utal, mint az angol division (megosztottság) és devil (ördög) szavak: széttöredezettségre és önmagunk elvesztésére. Tudtam, hogy ha fiatalemberként engedek egy utcalány kísértésének, akkor vagy el kell vennem őt feleségül, vagy elveszítem a tisztességemet. Egy dühös pillanatomban még meg is írtam ezt a gurumnak, amikor erkölcstelenséggel vádoltak. Rámakrisna, a nagy tizenkilencedik századi szent szamádhiba esett, amikor örömlányoknak mutatták be, mivel csak a bennük élő Istennőt látta.

UGRÁS A KÖNYVHÖZ

Később, amikor már házas voltam, és külföldön tanítottam, számos esetben voltam kísértésnek kitéve. Megszokott, hogy a női tanítványok a tanítójukat (bármire tanítsa is őket) piedesztálra emelik, de akkorra már nagyobb élettapasztalattal rendelkeztem, és olyan fenyegető modort alakítottam ki, amellyel tisztes távolságban tudtam tartani őket. Szikrázó szemöldököm és ádáz tekintetem jó szolgálatot tett.

A szeretettel párosult érzéki vágy fontos része egy házasságnak. Szenvedélyes házasságom volt, és ha feleségem, Ramamaní még élne, érzéseink intenzitása mit sem csökkent volna. Gyakran előfordul, hogy egy házasságban az egyik fél a jóga ösvényét járja, vagy más spirituális utat követ, és maga mögött hagyja a társát. Ezt nem szabadna. Mindent meg kell tennie, hogy a partnere is csatlakozzon, vagy mindig vissza kell térnie hozzá. Ez az egyetlen módja annak, hogy erős maradjon a házasságuk.

A szexualitás természetes és szent, hasonlóan az egész természeti világhoz. A szent és a profán közötti különbség abban áll, ahogy használjuk, amilyen mederbe tereljük és ahogy irányítjuk őket, és ez különbözteti meg az odaadás elmélyítését is attól, amiről Shakespeare így ír egyik szonettjében: „Szellem-kincset dob sárba és tapos / Az élvezett kéj”.

A jógában nem gyakran használjuk a hatalom szót, hallgatólagosan mégis megjelenik minden alkalommal, amikor az egót említjük. Az ego azért keresi a hatalmat, mert szeretné biztosítani az örökkévalóságát. Mindenáron el akarja kerülni saját elkerülhetetlen elmúlását. Ezernyi cselhez folyamodik, hogy ezt a lehetetlen célt elérje. A szexualitás lényegében a madarak tavaszi fészekrakásának gyönyörűsége. A természet öröme ez vagy bűn? De mit tett az ego a nemzéssel, az egymást kiegészítő ellentétek harmonikus egyesülésével? Az egoisztikus önmegerősítés aktusává torzította. Az érzéki vágy nem egyéb, mint másvalaki felhasználása az önérvényesítés céljából. A másik ellenőrzése a hatalom gyakorlása révén. Amikor az emberi ego megjelent a világban, megváltoztatta a nemzés aktusát: a lét egzisztenciális bizonyítékává tette a másik felhasználásával – beteljesülés helyett.

UGRÁS A KÖNYVHÖZ