Ha nem megy a szekér... - Zen történet

Baszo épp zazent gyakorolt, amikor Nangaku arra járt, és megkérdezte:
– Mit csinálsz?
– Zazent gyakorolok.
– Miért teszed ezt?
– Azért, hogy buddhává váljak.
– Ó, nagyon szép tőled, hogy buddhává akarsz válni – mondta Nangaku, azzal felvett a földről egy cserepet, és fényesíteni kezdte.
Baszo némiképp csodálkozva megkérdezte:
– Mit csinálsz?
– Tükröt akarok készíteni ebből a cserépből.
– Hát lehet-e egy cserépből tükröt csinálni?
– Azt mondtad, azért gyakorolod a zazent, hogy buddhává válj. De tudod-e, hogy egy buddha nem mindig olyasvalaki, aki eléri a megvilágosodást? Mindenki buddha, akár elérte a megvilágosodást, akár nem – felelte Nangaku.
– Nekem csak az volt a szándékom, hogy az ülő gyakorlás által buddhává váljak – próbálkozott újból Baszo.
– Az ülő helyzetben való gyakorlásról beszélsz, de az ülés nem mindig zen. Bármit teszel, az zazen lesz.

Baszo végképp összezavarodott.

– De hát akkor mi a megfelelő gyakorlás? – kérdezte újból.

– Ha nem megy a szekér, mi a megfelelő módszer, hogy elindítsuk: ráverni a szekérre, vagy ráverni a lóra? – szegezte neki a kérdést Nangaku.
Baszo nem tudott válaszolni, mert még mindig ragaszkodott a valami eléréséért való gyakorlás elképzeléséhez. Nangaku ezért folytatta a magyarázatot.
Nem mesélhetem el nektek az egészet részleteiben, de lényege ezt volt:

„Megpróbálni kitalálni, hogy melyik a helyes – a szekérre vagy a lóra csapni az ostorral –, helytelen, mert a szekér és a ló nem különül el, azok egyek.”
A gyakorlás és a megvilágosodás egy, mint a szekér és a ló. Tehát ha a tényleges fizikai gyakorlásodat végzed, az szintén megvilágosodás. A megvilágosodáson alapuló gyakorlást úgy nevezzük, „valódi gyakorlás, amelynek nincs vége”, és a megvilágosodást, amely gyakorlással kezdődik, és egy a gyakorlással, úgy hívjuk, „kezdet nélküli megvilágosodás”. Ha valaki elkezd gyakorolni, akkor ott van a megvilágosodás, és ahol megvilágosodás van, ott gyakorlás is van. Nincs megvilágosodás gyakorlás nélkül.

UGRÁS A KÖNYVHÖZ

Ha nem maradsz meg ezen a ponton, felismerve a helyzeted, akkor nem a mi utunkat gyakorolod. Tehát elvesztegeted az idődet, ha feláldozod a jelen gyakorlást valamilyen jövőbeli megvalósításért. Ez nem valódi gyakorlás.
Szekitó is a hatodik pátriárka közvetlen tanítványa volt, és nagyon jól ismerte a hatodik pátriárka gyakorlását. Tehát amikor Kataku Dzsinne és a tanítványai vádolni kezdték Dzsinsu északi iskoláját, Szekitó rosszul érezte magát attól, hogy ragaszkodnak egy elképzeléshez, anélkül hogy felismernék, mi is a gyakorlás. Az ő megértését ötszáz évvel később Dógen zendzsi honosította meg Japánban. Dógen továbbvitte ezt a megértést, nem csupán logikai, hanem jóval tágabb értelemben, több érzéssel és költőibb módon, az ő állhatatos gondolkodó tudata által.
Néhányan azt mondják, a Szandókai nem olyan jó vers, mert nem eléggé filozofikus. Talán így van, ha nem érted Szekitó tanításának hátterét, és ha a tudatod nem hatol keresztül a szavain. Azt mondjuk, „olvasni a papír hátoldalát” – nem csupán a nyomtatott betűket, hanem a lap másik oldalát is. Fontos, hogy így értsük meg a Szandókait.

UGRÁS A KÖNYVHÖZ