Hogyan tudjuk a legjobban bebiztosítani a jövőnket?

K.: A jövő a jelen eredménye. Mit kell tehát tennem, hogy jó legyen? Vagy csendben kellene maradnom?

M.: Kié ez a kétség? Ki az, aki azt akarja, hogy így és így történjenek az események? Találja meg a kételkedőt! Ha megragadja a kételkedőt, a kétségek eltűnnek. Mivel szem elől tévesztette az Önvalót, gondolatok gyötrik. Látja a világot, kétségek merülnek fel, és aggódni kezd a jövő miatt. Erősen ragadja meg az Önvalót, és akkor ezek eltűnnek.

K.: Hogyan kell megtenni?

M.: Ez a kérdés a nem-Önvalóval kapcsolatos dolgokkal összefüggésben helytálló, az Önvaló esetében nem. Vajon kétkedik Önmaga létezésében?

K.: Nem. De tudni akarom, hogyan ismerhetem fel. Van bármilyen módszer, amely elvezet ehhez?

M.: Tegyen erőfeszítést! Az ember úgy jut vízhez, hogy kutat ás – ugyanígy kutatással ismeri fel az Önvalót.

K.: Igen, de egyesek könnyen vízre bukkannak, mások nehézségekbe ütköznek.

M.: De már látja a nedvességet a felszínen. Ködösen már tudatában van az Önvalónak. Arra törekedjen! Amikor az erőfeszítés megszűnik, az Önvaló felragyog.

K.: Hogyan neveljem arra az elmét, hogy befelé forduljon?

M.: Gyakorlással. Az elme az az intelligens szakasz, amely a saját pusztulásához vezet, hogy az Önvaló megnyilvánuljon.

K.: Hogyan pusztítsuk el az elmét?

M.: A vízből nem csinálhatunk száraz vizet. Keresse az Önvalót, és az elme el fog pusztulni.

részlet a Beszélgetésekből

UGRÁS A KÖNYVHÖZ