Honnan ered az én?

Gondolj bele! Vegyük például a hatha-jógát. Az én megtanul bizonyos testhelyzeteket, az ego pedig felfuvalkodottá válik, mert kijelentheted: „Tudok fejen állni, és egymásba tudom fűzni a lábaimat.” És adsz neki valamilyen szanszkrit nevet. De még mindig azt mondod, hogy „én tudom”. Tehát az én felfuvalkodottá válik. Vagy vegyük a rádzsa-jógát, a nyolcrétű ösvényt. Ezek a dolgok jók, semmi rossz nincs bennük. Nem akarom leszólni őket. De kell hogy legyen valaki, aki megtanulja a jamákat és a nijamákat, az erényeket. Van valaki, aki megtanulja mindezeket. Ismétlem, semmi rossz nincs bennük. Az én megtanulta, hogy erényes legyen. Vagy nézzük a kundaliní-jógát: az egyes csakrákra összpontosítok. Mindig ott az én, az én, az én. Vegyük például az imát. Én Istenhez imádkozom. Ismétlem, semmi rossz nincs ezekben, de azért hívjuk azt, amiről beszélek, a közvetlen ösvénynek, mert ez az egyedüli tanítás, amely megvizsgálja az ént. Minket nem érdekelnek a hatások. Bármi legyen is a hatás, felismerjük, hogy ott van mögötte az én. Felismerjük, hogy ha megtaláljuk az ént, majd követjük a forrásáig, akkor minden más kitörlődik, és szabaddá válunk. Ezért nevezik a közvetlen ösvénynek.

Mi a különbség a meditáció és a dnyána márga (a bölcsesség ösvénye) között? A legtöbben közületek felismerik, hogy ezen az ösvényen igazából nem szükséges meditálni. Mi tehát a fő különbség a meditáció és ezen ösvény között? A meditációban mindig ott a meditáció tárgya. Ismétlem, az én valami másra összpontosít, és te minden mást kizársz a mantrán, vagyis a meditációd szavain kívül, legyen az akár Isten, akár bármi más. Ebben a tanításban viszont egyszerűen az én forrását keresed. „Ki vagyok én? Honnan ered az én?” Még amikor azt kérdezem tőletek, hogy „Honnan jövök?”, néhányatok akkor is a testre gondol, igaz? Azt gondoljátok: „Honnan jövök?” – testként. De itt nem erre utalunk. Azt akarod tudni, honnan jön az én, nem pedig azt, te honnan jössz. Ha megtalálod, honnan ered az én, fel fogod ismerni, hogy nem létezel. Sohasem léteztél, és sohasem fogsz létezni. Ez a lényeg: honnan ered az én?

UGRÁS A KÖNYVHÖZ

Miután megszoktad ezt a fajta gondolkodást, bármikor használod az én szót, sohasem a testedre utalsz többé. Például ha megfázol, általában azt mondod: „Meg vagyok fázva.” De most rajtakapod magad, és nevetsz, mert azt fogod mondani: „Az én meg van fázva.” Úgy hangzik, mintha nagyon gyenge lennél nyelvtanból. Az én meg van fázva, és ennek semmi köze hozzám. Honnan ered tehát az én, amely meg van fázva? És ahogy követed az ént, el fog vezetni a forráshoz, ahol nincs én, és nincs megfázás. Mindenre alkalmazhatod ezt a módszert. „Éhes vagyok.” Nos, kapd rajta magad, és ismerd fel, hogy az én éhes! Az én nem az igaz Önvalóm. Az én éhes, az igaz Önvalóm azonban sohasem lehet éhes. „Fáradt vagyok, levert vagyok, boldog vagyok, pompásan érzem magam, csodásan érzem magam.” Ez ugyanaz. Amíg a testedre utalsz, addig hatalmas hibát követsz el. Különülj el az éntől! Valójában csak egy én van, és ez az én tudatosság. Ha követed a személyes ént a forráshoz, akkor az egyetemes énné válik, amely tudatosság. Kapd rajta magad!