Itt az ideje az önreflexiónak
Néhányan elmulasztják azt a lehetőséget, hogy kapcsolódjanak ehhez a nyitottság- érzéshez, azonban a tér elemmel való mélyebb kapcsolat valóban beteljesíti azt. Mások esetleg a tűz elem inspirációját hiányolják munkájukban, vagy a víz elem könnyedségét családi életükben.
![Itt az ideje az önreflexiónak](https://www.filosz.hu/shop_ordered/62444/pic/079.jpg)
Mi az, ami hiányzik? Hol érezzük azt, hogy hiányzik valami az életünkből? Mindenkit arra bátorítok, hogy gondolja ezt végig. Nézzünk rá az életünkre közelebbről, és azonosítsuk, mi az, ami a leginkább hiányzik.
Kezdhetjük ezt azzal, hogy a következő négy területet vizsgáljuk meg: az egyedül eltöltött időt, a családi életünket, a munkánkat és a természethez fűződő kapcsolatunkat. Érezzük-e bármelyik területen a stabilitás, a kényelem, az inspiráció, a rugalmasság vagy a nyitottság hiányát? Vegyünk észre mindenfajta kényelmetlenségérzetet, szomorúságot, kimerültséget vagy elszigeteltséget. Melegen ajánlom a jelen fejezetben bemutatott önvizsgálatot a könyvben bemutatott gyakorlatok elvégzése előtt, így megfelelő módon tudunk összpontosítani a számunkra legfontosabb problémákra, és a gyakorlat valódi eredményeket hozhat.
Személyes életünk vizsgálata
Vajon otthon érezzük-e magunkat a bőrünkben? Ennek eldöntéséhez figyeljük meg, milyen gyakran terelődik el a figyelmünk. Szabadidőnkben az interneten lógunk, írogatunk, tévét nézünk vagy szunyókálunk? Vagy arra is szánunk időt, hogy sétáljunk egyet, heverésszünk a vízparton, autózzunk egyet anélkül, hogy zenét hallgatnánk, vagy a mobilunkon csevegnénk?
Gondoljuk bele, mikor voltunk utoljára egy idegen ember társaságában. Amikor ez történt, talán enyhe nyugtalanságot, feszültséget vagy kényelmetlenségérzetet figyelhettünk meg testünkben vagy légzésünkben. Ha a nyugalomnak ezt a hiányát tapasztaljuk, akkor is, amikor egymagunk vagyunk, annak talán az az oka, hogy nem ismerjük magunkat igazán, ezért érezzük kellemetlenül magunkat.
Ismerek egy hölgyet, aki házimunkát végez naphosszat és gondozza a fiát, de magára nem szakít időt. Még ha a gyerekének éppen játszótársa is akad, és ő szabadon csinálhatna bármit, akkor is úgy érzi, hogy a tennie-vennie kell a házban. Az otthona lehetne akár a táplálás és gyógyulás forrása, azonban a legtöbb emberhez hasonlóan mégsem talál nyugalmat benne. Olyan ez, mintha a mosatlan edények megszólalnának: „Mosogass el minket!”, így aztán ezt a csészét innen oda pakoljuk, majd azt a tányért pedig onnan ide. Kérdezzük meg magunktól: hogyan érezzük magunkat egyedül? Kényelmesen, kapcsolódva és megújulva a nyugalomban, csöndben, terességben? Vagy nyugtalanok és fásultak vagyunk? Talán negatív az énképünk, és ritkán találjuk meg a tápláló teret magunkban. A magunkkal szembeni kényelmetlen érzés felismerése az első lépés a gyógyulás felé vezető úton.