Ki tüntette el a spirituális világot?

M.: A világ csakis spirituális. Mivel ön a fizikai testtel azonosul, úgy beszél erről a világról, mint ami fizikai, a másikról pedig úgy, mint ami spirituális. Pedig ami van, az csakis spirituális.

K.: A testetlen lelkek, azaz a szellemek nagyobb belátásban, ebből fakadóan nagyobb szabadságban részesülnek?

M.: Mivel ezzel a testtel azonosítja magát, úgy beszél a testetlen lelkekről, mint szellemekről. E korlátokból kiindulva az ő korlátaikról beszél, és meg akarja ismerni a képességeiket. Még a testetlen lelkeknek is van finom testük, máskülönben nem mondaná, hogy „testetlen lelkek”. A testetlenség azt jelenti, hogy „megváltak a fizikai testtől”. Ha egyéniséggel ruházza fel őket, akkor a finom testük lesz a középpontjuk. A korlátaikat a saját állapotuk határozza meg. Éppen úgy, ahogy ön érzi a korlátai terhét, ők is érzik a saját korlátaikból fakadó nehézségeket. Én a szellemen és a spirituális világon az abszolút szellemet értem, nem pedig a viszonylagost. Ha a szellemként ismeri fel magát, azt fogja látni, hogy ez a világ kizárólag spirituális, nem pedig fizikai.

K.: Az ő testük időleges, akárcsak a miénk? Ők is újraszületnek?

M.: Ezek a kérdések azért merülnek fel, mert a testnek gondolja magát. Ez a test megszületett és meghal, s amikor ez a test elpusztul, megjelenik egy másik. Ezt hívják újraszületésnek. De vajon ön ez a test-e? Ha ráébred, hogy nem ez a test, hanem a szellem, akkor szabad lesz a durva vagy finom testektől, és nem lesznek korlátai. Hol van ez a világ, legyen akár fizikai, akár spirituális, ha nincsenek korlátok? S hogyan fog felmerülni az újraszületés kérdése?

328. beszélgetés

UGRÁS A KÖNYVHÖZ