Szvámi Ráma mester, aki hidat épített Kelet és Nyugat, spiritualitás és tudomány, ősi bölcselet és modern technológia között. Az elmúlt évszázad egyik legfontosabb szellemi tanítója, Szvámi Ráma, 1925-ben született Észak-Kelet Indiában. Kora gyermekkorától kezdve Bengali baba - egy Bengáli jógi és szent - nevelte, aki a Himalája előhegységeiben élt. Fiatal éveiben a jóga tudományának és filozófiájának különböző irányzatait tanulmányozta a Himalája tradicionális kolostoraiban. Spirituális tanítói Ramana Maharishi, Szvámi Brahmananda, Mahatma Gandhi, Sri Aurobindo és Rabindranath Tagore voltak. Tibetbe is elutazott, hogy nagymesterétől, Mahavatar Babától tanuljon.
Felsőfokú tanulmányait Bangalorban, Prayagaban, Varanasiban és Angliában az Oxford Egyetemen végezte. 1949-ben, mindössze 24 éves korában megkapta a Karvirpitham Shankaracharya címet Dél-Indiában, ami India legmagasabb spirituális pozíciója. Óriási hatással volt kora spirituális szokásaira: elhagyta a szükségtelen formalitásokat és rituálékat, a társadalom minden rétege számára lehetové tette a templomi istentiszteletet és támogatta, hogy a nők is tanulhassanak meditációt. 1952-ben lemondott tisztségéről és a vele járó tekintélyről, hogy visszatérhessen a Himalája hegyei közé, elmélyülni a jóga gyakorlásában. Barlangkolostorba vonult, intenzív meditációs gyakorlatra, melynek elvégzése után azzal az elhatározással tért vissza, hogy az emberiséget fogja szolgálni - elhozza a Kelet tanításait a nyugati világ számára.
A feladatot Szvámi Ráma a Nyugat filozófiájának és pszichológiájának tanulmányozásával kezdte meg. Dolgozott orvosi szakértőként Londonban, majd segédkezett parapszichológiai kutatásban Moszkvában. Ezt követően visszatért Indiába, ahol megalapított egy ashram-ot Rishikesh-ben, valamint 1960-ban befejezte homeopátiás orvosi tanulmányait Darbhangában. Lassan elérkezett az idő, amikor fel kellett cserélnie egyszerű, békés életét a modern világ nyüzsgésére, hogy tudásával másokat gazdagíthasson. Szolgálata nyomán segítő szervezetek és intézetek jöttek létre, melyeket vagy ő alapított, vagy tanítványai az ő vezetésével.
Majd 1969-ben az Egyesült Államokba utazott, hogy tudását és bölcsességét elhozza Nyugatra is. Szvámi Ráma Dr. Elmer Green – a Kansas állambeli Topekai Menninger Alapítvány igazgatója – meghívására érkezett Amerikába, hogy egy kutatóprogram tanácsadója és egyben alanya is legyen, amely a jóga technikák valódiságát igyekezett bizonyítani. Olyan kísérletekben vett részt, melyek segítettek forradalmasítani a tudományos felfogást test és elme kapcsolatáról. Laboratóriumi körülmények között végrehajtott bemutatóival számtalan tudóst hökkentett meg.
Olyan dolgokra volt képes, melyekről korábban azt gondolták, hogy lehetetlen. Képes volt tárgyakat mozdítani pusztán szellemi erővel, tenyere különböző pontjai között tíz fokos hőmérséklet-különbséget elérni, valamint rákos sejteket növeszteni és elmulasztani. Mozdulatlanul ülve először meg tudta állítani a szívverését, majd felgyorsítani úgy, hogy 300-at verjen egy perc alatt. Speciális agyhullám mintákat tudott létrehozni és fenntartani: először olyan agyhullámokat mutatott a készülék, amelyeket a tudatos állapotra jellemző béta hullámok uraltak, majd alfa-hullámokat, amelyeket általában a relaxált állapottal társítanak. Végül théta hullámokat termelt az agya, melyeket a tudatlan állapottal kapcsolnak össze, ennek ellenére ő mindent fel tudott idézni, ami ez idő alatt a szobában történt. Egy fizikus hitetlenkedésére válaszul pedig látható fényt produkált a szívcsakrája körül, melyet egy polaroid fényképezőgéppel is meg tudtak örökíteni.
Ezeket a bemutatókat természetesen nem azért vállalta, hogy bárkit is elkápráztasson az egyedi képességeivel, hanem bizonyításul, hogy az ember számtalan képessége fejleszthető rendszeres munkával. Törekvései sikerrel jártak, hiszen ezek a kísérletek lassú változásokat indítottak el és meghatározták az elkövetkezendő évtizedek orvosi és pszichológiai felfogását elme és test kapcsolatáról.
Munkája természetesen nem csak látványos dolgokból állt. Számos, nemzetközileg ismert szellemi vezetőt és szervezetet segített tanácsaival, és útmutatásaival, melyekről a nagyközönség soha nem szerzett tudomást. Utazó tanítóként fáradhatatlanul mesélt, sajátos humorával és karizmatikus egyéniségével árasztotta maga körül az örömöt és a szeretetet. Összesen csaknem 100 ország falvaiba és városaiba jutott el, hogy ezáltal rengeteg ember életébe eljuttassa a himalájai mesterek tudását.
Tanításaiban a Kelet spiritualitása egyesült a modern Nyugat elveivel, kezelési módszereivel. Igazi szabadgondolkodó volt, akit saját közvetlen tapasztalatai és belső bölcsessége vezéreltek, és aki ezek elérésére buzdította tanítványait is. Gyakran mondta nekik: „Egy hírnök vagyok, aki a tradíciómhoz tartozó himalájai szentek bölcsességét hozza el. Az én feladatom az, hogy megismertesselek titeket a bennetek lévő tanítóval.”
Szvámi Ráma az egyetemes spirituális igazságokban hitt. Sose kérte, hogy kövessék, vagy imádják őt, mindenkit arra bátorított, hogy elmélyülés és a meditáció gyakorlása által érje el az öntudatra ébredést. Legelső célként mindenkinek azt tanította, hogy igyekezzen elérni a szabadságot azáltal, hogy megszabadul félelmeitől. Szerinte egy külső tanító feladata csak az lehet, hogy segítsen a belső tanító megtalálásában. Mindenkit arra ösztönzött, hogy igyekezzen megismerni és megérteni önmagát minden elképzelhető szinten, ahelyett, hogy Istent és másokat próbálna megérteni.
Végül 1993-ban Szvámi Ráma visszatért Indiába, hogy befejezze életművét. Megalapította a Jóga Tudo¬mány és Filozófia Himalájai Nemzetközi Intézetet, valamint a Himalája Intézet Kórházi Érdekszövetséget. Rengeteg könyvet írt, amelyek témája többek között az egészség, a helyes légzés, az örömteli élet, a meditáció és a jóga szentiratai.
1996. november 13-án Szvámi Ráma elhagyta testét és mahaszamádiba távozott.
Magyarul is megjelent művei
Szabadulás a karma kötelékéből
Jóga és Pszichoterápia
Élet a Himalája mestereivel
Az örömteli élet művészete
A tudatos élet
Meditáció
