Szvámí Véda Bháratí (1933– ) rendkívüli intelligenciája már gyermekkorában megmutatkozott. Tizenhárom évesen tanítói feladatra kérték fel, s azóta is a világ legkülönfélébb részein tanít, egyetemi és fõiskolai elõadásokat tart, meditációs csoportokat és központokat vezet. Évekig volt a Minnesotai Egyetem Szanszkrit és Indiai Vallástudomány Tanszékének professzora. Mesterével, Szvámi Rámával 1969-ben találkozott, aki beavatta õt a meditáció tudományának rejtelmeibe. Szvámi Véda Bhárati, aki rendkívüli tájékozottságának köszönhetõen egyaránt jártas a különbözõ nyugati és keleti vallások meditációs elméleteiben és gyakorlatában, széles perspektívából tudja láttatni és tanítani a jógameditáció filozófiáját, gyakorlatát és kultúrtörténeti hátterét. 1992-ben tett lemondási fogadalmat, megkapva szerzetesi nevét. (Korábban Pandit Usarbudh Árja néven volt ismert.) Mestere, Szvámi Ráma röviddel halála elõtt õt nevezte ki a Himalájai Tradíció spirituális vezetõjévé, míg 1999 márciusában az Indiai Szvámik Szövetsége a Mahámandalésvara címmel ajándékozta meg, India harminc legjelentõsebb szellemi vezetõje közé helyezve õt. Magáról így ír: „Nincs bennem ambíció, csak van egy szívemnek kedves kötelességem, melyet a himalájai mesterek szellemi öröksége ró rám. Ők ezt a feladatot nemzedékről nemzedékre átadták, talán generációk ezrein át:»A világban szenvedés van. Tégy meg minden tőled telhetőt, hogy enyhítsd a fájdalmat! Tégy meg minden tőled telhetőt, hogy elcsendesítsd az emberek tudatát!«” További információk a Filoszpont oldalain
