Nógrádi Csilla könyve kultúrákon, történelmen és pszichológiai irányzatokon átívelve foglalkozik az álmok és az önismeret kapcsolatával. A mozaik építőkövei között találkozhatunk például a szenoi nép álomkultúrájával, az asszír álomfejtéssel, Freud és Jung álomelméletével. Bepillanthatunk az álmokkal kapcsolatos kutatások területére és a terápiás álomelemzésbe, segítséget kapunk a tudatos álmodás gyakorlásához és ahhoz, hogy mindezeket hogyan állíthatjuk saját önismereti munkánk szolgálatába. A mozaik darabkáit a szerző személyisége, elkötelezettsége és terápiás tapasztalatai alakítják teljes képpé; őszinte, bátor és kreatív alkotás a végeredmény. Különösen szívem szerint való, hogy Csilla nem elméletek, irányzatok és technikák iránt elkötelezett, hanem magát az embert és a gyógyítást állítja a középpontba.
A könyv előszava
Be kell vallanom, hogy ennek a könyvnek már a gondolata is izgalommal töltött el. Általában elég kételkedve fogadom a pszichológiai tárgyú ismeretterjesztő könyveket, főleg akkor, ha az önismeretet érintik. Szkeptikus hozzáállásom egyáltalán nem a szerzőknek és az egyébként sokszínű, tartalmas műveknek szól. Sokkal inkább annak, hogy az a tapasztalatom, hogy az önismereti munka helyett inkább mások megítélésére, és „kielemzésére” szoktuk használni a bennük megfogalmazott ismereteket. Kiválóan diagnosztizáljuk, hogy a szomszédunk „kényszeres”, az anyósunknak meg „apakomplexusa” van, hiszen felismerjük a könyvben leírt viselkedésmintákat. Az álmok birodalma ezzel szemben végre egy olyan terület, ahol senkit nem tudunk akarata ellenére elemezni, hiszen senkinek az álmába nem látunk bele. Ennélfogva az álmaink és az álmokkal kapcsolatos elméletek és gyakorlatok valóban az önismeret útjára hívnak, vagy esetleg arra, hogy segítséget kérjünk, ha ezen az úton egyedül elakadunk.
A kötet azonban még ezt a várakozásomat is felülmúlta. Nógrádi Csilla könyve kultúrákon, történelmen és pszichológiai irányzatokon átívelve foglalkozik az álmok és az önismeret kapcsolatával. A mozaik épít őkövei között találkozhatunk például a szenoi nép álomkultúrájával, az asszír álomfejtéssel, Freud és Jung álomelméletével. Bepillanthatunk az álmokkal kapcsolatos kutatások területére és a terápiás álomelemzésbe, segítséget kapunk a tudatos álmodás gyakorlásához és ahhoz, hogy mindezeket hogyan állíthatjuk saját önismereti munkánk szolgálatába. A mozaik darabkáit a szerző személyisége, elkötelezettsége és terápiás tapasztalatai alakítják teljes képpé; őszinte, bátor és kreatív alkotás a végeredmény. Különösen szívem szerint való, hogy Csilla nem elméletek, irányzatok és technikák iránt elkötelezett, hanem magát az embert és a gyógyítást állítja a középpontba.
Viktor E. Frankl osztrák pszichiáter, a logoterápia és egzisztenciaanalízis megalapítója szerint az ember egyedi és megismételhetetlen multidimenzionális létező. Minden esetben, amikor azt mondjuk, hogy „ez és ez az ember”, egyszerűsítünk, dimenziót vesztünk, és sohasem tudjuk megragadni teljes valójában. Nincs ez másképp akkor sem, amikor az ember álmait vizsgáljuk. A könyvben ismertetett különböző megközelítések mindegyikének van létjogosultsága, de egyik sem adja meg a választ minden kérdésünkre. Nógrádi Csilla úgy mutatja be ezeket, hogy meghagyja számunkra a szabad választás és elköteleződés lehetőségét. Bármelyik általunk szimpatikusnak talált megközelítés esetén kellő iránymutatást kapunk ahhoz, hogy igény szerint még jobban elmélyülhessünk a kiválasztott területen. A szerző nem kecsegtet azzal, hogy megmondja az egyedül üdvözítő és biztos megoldást a boldogság felé, sőt saját szakmájára is kritikusan tekintve megfogalmazza, hogy az önismeret útja nem csupán önmagunkig, hanem sokkal inkább önmagunk meghaladására hív.
Egyik álmomban egy hatalmas vásárcsarnokban jártam, árusok kínálták mindenfelé szebbnél szebb portékáikat. Milyen érdekes, gondoltam, itt minden épp a kedvem szerint való, kedvenc gyümölcseim, péksüteményeim az egyik sorban, a másutt ízléses ruhák, cipők, hátrébb bútorok és műtárgyak, nem győztem csodálkozni. A pénztárcámban meglepően sok pénzt és még egy bankkártyát is találtam. Itt most szinte bármit megvehetek, amire eddig vágytam, futott át az agyamon. És ugyanebben a pillanatban a felismerés is megszületett: én most álmodom. Vagyis hiába vásárolok meg bármit, úgysem vihetem magammal, ha felébredek! Egészen összezavarodtam. Aztán eszembe jutott valami, elkezdtem keresgélni a szememmel, és végre megtaláltam: egy elkülönített helyiségben könyvek sorakoztak. Igen, amit most elolvasok, amit megtudok, azt magammal vihetem. Nem kell mást tennem tehát, mint a megfelelő könyvet levenni a polcról és elolvasni...
Azt gondolom, ez a könyv is olyan, amelyet érdemes elolvasnunk és emlékeznünk rá, ébren és akár még álmunkban is.
Pataky Krisztina
