Dógen Zendzsi (1200-1253) japán zen-mester, aki a csan (buddhista elmélyedés-iskola) tanítását Kínából hazájába vitte. Alapítói munkája korszakokon ível át: az Út gyakorlásához adott útmutatásai – a konkrét formák mögött – egyetemes szellemi irányelveket tesznek láthatóvá. Jelentőségére jellemző, hogy nem csak úgy hivatkoznak rá, mint a szótó-zen meghonosítójára, vagy a híres és ma is működő Eihei-dzsi templomkolostor alapítójára, de írott munkái alapján Japán legeredetibb filozófusaként is emlegetik.
Ez utóbbi cím annyiban mégis félevezető, hogy Dógen írásai – még ha a legalapvetőbb egzisztenciális kérdéseket feszegetik is – valójában nem képviselnek életfilozófiát. Az, amit Dógen írt, nem filozófiai tépelődések eredménye, nem is gondolkodási folyamatok végterméke, hanem a zen élő igazságáról szerzett közvetlen belső tapasztalat kifejezése. Dógen írott tanításai a híres Sóbógenzó című összeállításban kerültek kiadásra, szóbeli tanításaiból pedig a annak kiegészítése, a Zuimonki maradt ránk, melyet legközvetlenebb tanítványa és tan-örököse, Kóun Edzsó vetett papírra.