Sri Hariwansh Lal Poonja (1910. okt. 13. – 1997. szept. 6.) A századvég egyik legnagyobb hatású advaita (a valóság kettősségektől mentes természetét tanító) mestere H. W. L. Poonja (magyaros átírásban Harivans Lál Púndzsa) vagy ahogy követői nevezték Papaji (Pápádzsí) volt. Pápádzsí Pandzsáb nyugati felén, Murálíwálában született, mely a mai Pakisztán területén fekszik, de akkoriban még India része volt. Nyolcéves korában tapasztalta meg először az abszolút tudatosságot, amelynek hatására két napig meg sem mozdult. Mivel az orvosok semmilyen rendellenességet nem találtak nála, édesanyja – aki Krisna odaadó híve volt – arra a következtetésre jutott, hogy fiának olyan élménye lehetett, melyben találkozott Krisnával. A fiatal Púndzsa ez ellen nem tiltakozott, csak annyit mondott, hogy hatalmas boldogságot, békét élt át. Ezt követően, édesanyjára hallgatva, Krisna követőjévé vált. Később az istenség életnagyságban megjelent neki, és együtt játszottak. Rajta kívül még Buddha volt az, aki különösen mélyen megérintette a fiatal Pápádzsít. Felnőve hétköznapi életet élt, megházasodott, született két gyermeke, és jelentkezett a hadseregbe. Eközben Krisnával való kapcsolata egyre mélyült, és a vele töltött órák (melyek teljes elragadtatásban teltek) kezdték megnehezíteni munkáját, viselkedése mások számára gyakran érthetetlen volt, ezért kilépett a hadseregből. Megtakarított pénzén keresztül-kasul beutazta Indiát, hogy találjon egy olyan embert, aki meg tudja neki mutatni Istent. Mindig ugyanazt a kérdést tette fel a szent embereknek: „Meg tudod nekem mutatni Istent?” Erre többnyire azt a választ kapta, hogy igen, de ehhez sokat kell gyakorolni, és még akkor sem biztos. Ezek a válaszok nem elégítették ki, és tovább keresett. Ekkor találkozott 1944-ben Srí Ramana Maharsival, akinek segítségével felismerte a végső Valóságot, igaz természetét, az Önvalót (indiai szóval Átmant). Pápádzsí 1947-ben találkozott utoljára mesterével, Srí Ramana Maharsival, mivel ekkor el kellett utaznia Pandzsábba, hogy családját kimenekítse az akkor függetlenedő Pakisztán területéről. Ezután Lakhnaúban telepedett le, ahonnét később beutazta Indát, Európát és Észak-Amerikát, hogy segítse az embereket az Önvaló felismerésében. A nyolcvanas évek közepén felhagyott az utazgatással, és utána már csak Lakhnaúban tartott szatszangokat 1997. szeptember 6-án bekövetkezett haláláig. Könyvei magyar nyelven Ébredj fel, és ordíts! Ugorj az ismeretlenbe! Az igazság oroszlánja. Egy advaita mester feljegyzései. További információk
