"Mióta világ a világ, az ember újra meg újra bajba kerül: hol önmagában, hol pedig azon kívül. Az emberiség története válságok története, alig van olyan korszak, amely ezek nélkül zajlott volna. Életünket, sorsunkat döntően befolyásolja, hogy mit kezdünk a bajokkal, legyenek azok bárhol is. Kimászunk belőlük, vagy elmerülünk bennük? Megoldjuk őket, vagy vergődünk? Egyszerűen szólva: képesek vagyunk-e a fejlődésre, változásra, vagy megrekedünk? A mesék képeinél maradva: útnak indulunk-e, vagy kővé változunk? Évezredek óta rendelkezésünkre áll egy olyan „válságkezelő program”, amelyről elmondható, hogy nemcsak az idő próbáját állta ki, hanem minden esetben bizonyította jótékony hatását. Az ember mindig félt valamitől. Villámlástól, fenevadaktól, sötétségtől, betegségektől, más emberektől – hosszan lehetne sorolni a történelem megannyi félelemforrását, amelyek kivédésére a legtöbb esetben nem lehetett előre felkészülni, mert váratlanul lendültek támadásba. Az archaikus ember megoldásokat keresett az őt szorongató helyzetekre, és történetekbe zárta mindazon tapasztalatait, amelyekre „válságkezelés” közben szert tett. Így születtek meg a mesék, amelyek tértől és időtől függetlenül képesek útmutatásra, annál az egyszerű oknál fogva, hogy nemcsak a krízishelyzeteket nevezik meg, hanem az azokat kísérő lelki folyamatokat is képekre fordítják, mi több, kiutat is mutatnak belőlük." Boldizsár Ildikó
