A Fénylátomások II. könyvünk az előző folytatása és a tibeti bön és buddhista rendszerek szívlényegiség gyakorlatainak magyarázatául szolgál. Felvezettük, hogy a fénylátomásos gyakorlatok a teljes sötétség, az égnézés és fényforrás használata segítségével hogyan jutnak el a végső pontig, mely a szivárványtest, amikor a gyakorló a testét és környezetét a föld, víz, tűz, levegő és tér öt eleme megnyilvánulásaként tapasztalja élete és halála minden pillanatában. Ezért a magasan megvalósított mesterek teste a haláluk után el is tűnik teljesen, vagy csak körmök és a haj marad, esetleg teste pár arasznyi nagyságúra csökken. Előfordul az is, hogy a test a halálban megszépül és romlatlan marad. Ezek mind a szivárványtest megvalósításának jelei. Maga a gyakorló e megvalósítással gyönyört és fényszerű ürességet tapasztal, vagyis a teljes buddhaság állapotát. Tibetben ezek a gyakorlatok nagyon titkosnak számítottak, mégis a különböző kultúrákban alkalmazottak, mint a taoizmus, a kasmíri saivizmus, és a huszadik századi nyugaton is a gyógyászatban, habár itt is van néhány száz éves múltja ezen jelenségek megfigyelésének. A gyakorlati alkalmazásukhoz tapasztalt mester irányítására is szükség van, bár a legegyszerűbb gyakorlatok. Fordította, összeállította és jegyzetekkel ellátta: Urgyen.
