A buddhista pszichológia szerint az érzés, érzékelés, fogalmi gondolkodás és megismerés elsődleges forrása az alany és tárgy közötti kapcsolat. A kapcsolat járműve a tudat, amit különböző megközelítésekben neveznek látásnak, megragadásnak, tükrözésnek és tartalmazásnak. A normális ébrenléti állapotban általában különbséget teszünk a tudatosság belső világa és a külső tárgyi világ között, és ezzel párhuzamosan a test és a tudat különállását tapasztaljuk. Mindamellett azonban kivételes létállapotokban, mint a magasabb meditációs szinteken, az irányított álom és a halál állapotában ezek a megosztottságok meghaladhatók, és így sokkal közvetlenebb kapcsolat jön létre mind a külső világgal, mind saját magunkkal. Magasabb meditációs szinteken lehetőség nyílik arra, hogy az alany és a tárgy, a tudat és test egységét tapasztaljuk, és ez a buddhista gyakorlat egyik elsődleges célja.
