A buddhizmus és a hinduizmus kapcsolata

A buddhizmus, mely mára világvallássá vált, az ősi Indiából indult, a hinduizmus egyik hajtásaként. A buddhisták ilyen vagy olyan formájában a hinduizmus minden alapelgondolását magától értetődőnek veszik, a megszabadulás pedig – melyet a buddhisták megvilágosodásnak hívnak – teljesen megegyezik mindkét vallásban. Ha baráti érzelmeket táplálunk a hinduizmus iránt, akkor a buddhizmust minden bizonnyal ugyanolyan szimpatikusnak érezzünk. Ha viszont a hindu metafizika és spiritualitás szárnyalása túl magas számunkra, akkor úgy találhatjuk, hogy a buddhizmus –bár végül ugyanolyan magasságokba emelkedik –rendkívül gyakorlatias és két lábbal a földön álló vallás, melynek nagy részét mindannyian megérthetjük és hasznosíthatjuk a mindennapokban. Nem kell megváltoztatnunk a vallásunkat ahhoz, hogy a buddhizmusból tanulhassunk.

A buddhizmus és a hinduizmus néhány eltérő vonása

A buddhizmus mindazonáltal nagyon is távol van attól, hogy a hinduizmus puszta oldalhajtása legyen. Általános stílusában, „érzületében” és változatos részleteiben ugyancsak éles ellentétben áll a fával, melyből sarjadt. Például a buddhizmus történelmi vallás, meghatározott kezdettel és emberi alapítóval –Gautama Buddhával, az i. e. 6. századbeli indiai herceggel –, míg a hinduizmus fokozatosan alakult ki számos generáció tapasztalataiból, és nem egyetlen spirituális géniusz ihlette. Emellett a buddhizmus egyetemes, térítő jellegű világvallás, mely békés módon elkerült a Távol-Kelet legtöbb tájára, szemben a hinduizmussal, mely nagyon is indiai maradt, és rengeteg szál fűzi az indiai társadalom ősi szokásaihoz, melyek egyértelműen alkalmatlanok az exportra. A Buddha például ellenezte a merev társadalmi osztályok kasztrendszerét, és nem tett különbséget az emberek között származási alapon, továbbá felismerte, hogy a nők (akiket a hinduk hajlamosak lenézni spirituális téren) tökéletesen alkalmasak a megvilágosodásra. Emellett a buddhizmus mértéktartó vallás, mely a középutat választja az önsanyargatás és az érzékiség között, míg a hinduizmussal előfordul, hogy elhajlik valamelyik szélsőség felé.

UGRÁS A KÖNYVHÖZ

Mindezeken túl a buddhizmus viszonylag dogmamentes, tapasztalati, majdhogynem tudományos vallás, mely a józan észre és a kritikai érzékre épít. Ahelyett, hogy megszabná, miben higgyünk –amit a hinduizmus és a többi vallás előszeretettel megtesz –, szinte semmiről sem kívánja tőlünk, hogy vakon elfogadjuk. Semmilyen külső tekintélyben nem kell kritikátlanul megbíznunk, hanem mindent próbára kell tennünk utunk során. Maga a Buddha tanácsolja, hogy legyünk lámpások önmagunk számára, és ne külső menedéket keressünk. Többek között éppen emiatt van az, hogy a buddhizmus –noha már kétezer-ötszáz éves –figyelemre méltóan naprakész. Az összes nagy vallás közül a buddhizmus van leginkább összhangban a modern tudományok szkeptikus, agnosztikus szellemével.

Az éntelenség és az Átman

Az előző fejezetben láttuk, hogy miközben a hindu tanítvány a figyelmét kívülről befelé fordította, az isteni Átmant találta magában, azt az Átmant, amelynek másik aspektusa a Brahman, vagyis maga Isten. A Buddha napjaiban azonban számos hindu az Átmant valami konkrét dolognak gondolta –szélsőséges esetekben akár szó szerint egy hüvelyknyi valaminek, ami az ember mellkasában lakik. Ez természetesen fatális tévedés. Az Átman-Brahman, vagyis az abszolút Valóság ugyan minden létezésnek és minőségnek a forrása, de tökéletesen meghaladja azokat. Nem egy dolog, tudat vagy én, hanem teljességgel mentes minden ilyen korlátozástól. Bármit is mondunk róla, az célt téveszt. Még létezést sem tulajdoníthatunk neki. Sem a létezik, sem a nem létezik fogalma nem alkalmazható rá.
A Buddha azt hangsúlyozta, hogy nincs sem Átman, sem Brahman, sem egyéni én, sem egyetemes Én. Mivel gyakorlatias tanító volt, nem pedig a metafizika professzora, azt is hozzátette, hogy haszontalan minden vitatkozás vagy spekuláció e végső kérdésekről. Az egyetlen ésszerű dolog az, hogy követjük a nemes nyolcas ösvényt, amíg magunk abba a helyzetbe nem kerülünk, hogy meglátjuk, hová vezet –ahelyett hogy el sem indulnánk, és csak találgatnánk.

E tanítás eredményeképpen a buddhizmust gyakran Isten és lélek nélküli vallásként jellemzik, sőt időnként még azt is megkérdőjelezik, hogy vallás-e egyáltalán. Ez azonban félrevezető. A buddhizmus ugyanis nem utasítja el minden dolog „Forrását”, a mögöttük meghúzódó „Valóságot”, ám kitart amellett, hogy annak az a jellemzője, hogy nincs semmilyen jellemzője! Az eredet teljesen egyedi, tökéletesen mentes a róla alkotott elképzelésektől, teljességgel „üres” –minden olyan ellentétpárt meghalad, mint a lét és a nemlét, a tudatosság és az öntudatlanság. A megvilágosodott semmilyen tulajdonsággal vagy névvel nem ruházza fel Azt, amiről megvilágosodott.

UGRÁS A KÖNYVHÖZ